Csoportszoba és saját hely az erdőben

Miért éppen egy saját kis hely az erdőben?

A saját magunk által választott helyre tett rendszeres látogatások mindig új élményeket és kalandokat nyújtanak. Az idő múlásával szoros és egyéni kapcsolat alakul ki velünk és ezzel a természetben található különleges hellyel. Ez számunkra nagyon alapvetőnek tűnik, tekintettel az emberiség és a természet közötti kapcsolat mai hiányára.

A program menete

Minden csoport kialakít egy „csoportszobát” az erdőben. Ez egy olyan hely, ahová minden nap ellátogatnak. Az erdőben talált anyagok felhasználásával minden csoporttag kényelmes ülőhelyet készít magának. Lehetőség van arra is, hogy közösen építsenek egy kör alakú „erdei kanapét”, amelyen mindenki elfér. Ebben a „csoportszobában” most már bármi megtörténhet; az időt – körülbelül tizenöt percet – kizárólag a csoport igényeire tartják fenn.

A csoport helyszíne alapján minden csoporttag maga keres magának egy személyes helyet az erdőben, amely tetszik neki és ahol jól érzi magát. A „csoportfoglalkozás” után ezt a helyet is naponta körülbelül tizenöt percig felkeresik.

Fontos, hogy a gyerekek tudják, mikor kell visszatérniük. Vagy közösen megállapodnak egy konkrét időpontban, vagy a csoportvezető egy „erdei xilofonnal” hívja vissza a gyerekeket. (Erdői xilofon = helyezzünk el két rönköt a földön körülbelül 40–50 cm-es távolságra egymástól, és rendezzenek el rajtuk egy sor további rönköt xilofonhoz hasonlóan. Üssük meg a rönköket egy vastag ág segítségével, hogy hangot adjanak. (Ha a rönkök az erdőből származnak, használat után oda is kell visszatenni őket!)

A tábor végén elbúcsúzunk a saját területünktől, a csoport területét rendbe rakjuk, és a nyomokat a lehető legteljesebb mértékben eltüntetjük.

Megjegyzések

A hely megtalálásához szükséges utasításoknak a lehető legegyszerűbbnek kell lenniük. Példa: „Keress egy helyet az erdőben, ahol tetszik neked, és ahol egy ideig maradni szeretnél. Ez a hely legyen a ti helyetek az erdőben, és minden nap meglátogathatjátok. Minden napi látogatás után újra találkozunk a „csoportszobában”. Nem szükséges meghatároznia, hogyan kell viselkednetek ezen a helyen, és mit fogtok ott csinálni. Ezt teljes mértékben a gyerekek döntik el.

Ha szükség van rá, a saját helyre tett minden látogatás után megoszthatják a csoporttal, hogy mi történt, mit csináltak, mit láttak és mit hallottak.

Fontos, hogy az egészet egyfajta rituáléként építsük fel, hogy az erdőben lévő helyre tett napi látogatás a tábor életének természetes részévé váljon.

Forráshivatkozás:

Tartalom: Klemens Niederberger, a CH WALDWOCHEN együttműködésével, a Svájci Gyermek- és Ifjúsági Szövetségek kiadásában, 1990?

Támogató:
– Flavio Cotti szövetségi tanácsos, FDHA
- Erdészeti Igazgatók Konferenciája (FDK)
- Oktatási Igazgatók Konferenciája (EDK)

Támogatók:
- Svájci Környezeti Nevelési Központ (SZU)
- Világ Természetvédelmi Alap (WWF)
- Svájci Természetvédelmi Szövetség (SBN)
- Szövetségi Környezetvédelmi, Erdészeti és Tájvédelmi Hivatal (BUWAL)
- Svájci Erdő-, Hó- és Tájkutató Intézet (WSL)
- Erdészeti Központi Hivatal (FZ)
- Svájci Erdészek Szövetsége (VSF/ASF)
- Svájci Erdészeti Szövetség (FZ). Erdészek (VSF/ASF)
- Svájci Ifjúsági Szervezetek Munkaközössége (SAJV)
- Svájci Tanárok Szövetsége (LCH)
- Svájci Szülői Szervezetek Fóruma (FSEO)

Szerzői jog: CH Forest Weeks, Zofingen

Fotók: Klemens Niederberger, Peter Frey, Philippe Pomont és mások