Alapelv-dokumentum a családi ifjúsági csoportról

1. A család mint a teremtés rendjének része

2. A boldog családok képezik minden társadalmi rend legjobb alapját

3. A család – Isten temploma

4. A család, mint menedék a romboló, emberellenes bomlási jelenségek ellen

5. Családok segítik a családokat – társadalmi hálózatok

6. Egész családok megnyerése Isten országáért

7. A családok megélhetik a barátságot – a fantáziát – a békét

8. ... mielőtt túl késő lenne!

„Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, a ma születő gyermekek kevesebb mint fele fogja gyermekkorát véglegesen saját édesanyjával és édesapjával tölteni … és egyre több gyermek fogja gyermekkorának folyamán kétszer, sőt akár háromszor is átélni családja felbomlását.” (B.D. Whitehead)

1. A család mint a teremtés rendjének része

A család nem az emberek találmánya. A család Isten teremtési rendjének része, éppúgy, mint a Föld vonzereje. Aki figyelmen kívül hagyja ezeket a természeti törvényeket, az elbukik. A család Isten csodálatos, kreatív alkotásának része. Isten nagy szeretettel alkotta meg a családot, mint egy kis paradicsomot, ahol a férfi és a nő hihetetlen sokszínűségben alakíthatnak ki és élhetnek meg mély kapcsolatokat. A család Isten gondolata, ráadásul zseniális gondolat. A Biblia a családot egy férfi és egy nő állandó közösségeként értelmezi, akik gyermekeket nemzenek és nevelnek. Az egész életen át tartó hűség és odaadás jellemzi őket.

2. A boldog családok képezik minden társadalmi rend legjobb alapját

„A legjobb védelem természetesen az, ha megelőzzük az ilyen családi tragédiákat saját életünkben és gyermekeink életében. Ez a megelőzés pedig abban áll, hogy magunknak és fiataljainknak is átadjuk Isten igazságát a házasságról és a családról. Ha fiataljaink szilárd erkölcsi meggyőződéssel rendelkeznek a házasságról és a családról, ezek a meggyőződések irányíthatják őket döntéseikben, és jobb házasságokhoz, valamint egészségesebb családokhoz vezethetnek.” (J. Macdowell / B. Hostetler, Hit értékek nélkül, 199. o.)

Olyan családokról álmodom, ahol az apák Isten szeretetét ültetik a gyermekek szívébe, akik nem verésre, hanem áldásra emelik fel a kezüket, akik dicséretre, nem pedig kiabálásra használják a szájukat, akik nem tervezik be az idejüket, hanem ajándékba adják, és megnyitják legbelsőbb lényüket, hogy gyermekeik abban Isten nagyságát láthassák. Olyan családokról álmodom, ahol az anyák nem fárasztó kötelességként tekintenek szerepükre, hanem a legértékesebb ajándékok gondnokaként; akik nem dobják ki gyermekeiket a fészekből, hanem szárnyaik alá védik őket; akik nem a tévét állítják be gyermekfelügyelőnek, hanem szeretettel mesélnek történeteket, akik vigasztaló szavakkal fogadják gyermekeiket, és bátorító kiáltásokkal bocsátják el őket, olyan anyákról, akik még akkor is hisznek gyermekeikben, amikor azok már régóta mindenki által elhagyatottak. Olyan gyermekekről álmodom, akik felismerik, milyen értékesek a szülők, akik tisztelik szüleiket és hallgatnak rájuk, olyan gyermekekről, akik felnéznek másokra, és továbbadják a kapott szeretetet; olyan gyermekekről, akik lemondanak és kevesebbet követelnek, akik cselekszenek és kevesebbet kívánnak, akik magabiztosan alakítják az életüket, ahelyett, hogy mások irányítsák; olyan gyermekekről, akik még szívesen gyermekek. Olyan családokról álmodom, amelyek nem felejtik el az álmodozást és a nevetést.

Nem a tökéletes családot keresem – hanem azt a családot, amely úton van, és örömét leli Isten kegyelmében és jóságában. A te családról szóló álmod teljesen más lehet – te is más vagy. De azt kívánom, hogy elgondolkodjunk azon, milyen csodálatosan alkotta meg és tervezte meg Isten mindent. Hogy ragaszkodjunk az Ő ígéreteihez, még akkor is, ha a fejünk feletti tető is összeomlik. Hogy ne a tengerparti nyaralásról álmodozzunk vágyakozva, hanem még egy esőfoltban is lássuk ragyogni az eget.

„Az a hely, ahol az igazság botja továbbadódik, az a család!” (Edith Schaeffer) … és az igazság az, hogy Isten szereti a családot, és meg akarja ajándékozni.

3. Családok – Isten templomai

„Amikor ő és családja megkeresztelkedett, így intett nekünk: Ha tiszteltek engem, mint aki hisz az Úrban, gyertek be házamba, és maradjatok ott. És erőszakoskodott velünk.” (ApCsel 16,15)

Tovább álmodozom – olyan házakról, amelyek nem kőből épültek, hanem megújult emberekből, amelyeket nem páncélzárakkal védnek, hanem amelyek ajtajai szélesre tárulnak mások előtt, és amelyek tartalma nem mulandó kincsekből áll, hanem Isten nagy tetteiről mesél. Olyan házakról álmodom, amelyek nem a sztereó hangszórók zaja miatt remegnek, hanem a dicsőítő énekekkel együtt rezegnek. Olyan házakról, amelyek egyetlen fénye nem a villódzás, hanem a melegszívű ragyogás.

Olyan örömteli, hogy egyes országokban újra felfedezik a házi gyülekezetet, és ez hatalmas mértékben hozzájárul Isten országának növekedéséhez. Mi történne, ha családként újra Istenre és az Ő Igéjére emelnénk a hangsúlyt közepünkben? Ha apaként betöltenénk papi felelősségünket, és a mennyei Atya képmásai lennénk? Mi lenne, ha nem csupán a tanítás, hanem a gyermeki kérdések is előrevisznének minket? Mi lenne, ha új tudatosságot fejlesztenénk ki arról, hogy Isten hogyan gondol a családra, mint az Ő lakhelyére? Mi lenne, ha Isten jelenléte kitöltené mindennapjainkat, ha az Ő Lelke által vezérelve imádkoznánk, és nem szokásból, hogy a gyermekek elaludjanak? Mi lenne, ha érzékenyebbé válnánk a láthatatlan világ küzdelmeire, amikor a gyermekeket álmukban gyötrik a rémálmok, amikor hirtelen megmagyarázhatatlan fájdalmak törnek rájuk, és nyugtalanság hajt minket? Mi lenne, ha Jézus hatalmában cselekednénk, és nem hagynánk, hogy az aggodalmak vagy akár a kölcsönös vádaskodások elbátortalanítsanak minket?

A család az Ószövetségben: a mindennapi élet és az Istenhez fűződő kapcsolat – minden, amit egy család tett – Isten törvényén alapult. A gyermekeket bátorították a kérdések feltevésére. Emlékműveket emeltek. A szülők tanították gyermekeiket, és emlékeztették őket Isten csodálatos vezetésére. Az ünnepek az Úr dicsőségére szolgáltak. Örömöt és reményt közvetítettek. És ma?

Mielőtt elgondolkodnánk a családközpontú ifjúsági munkáról (vagy gyülekezeti munkáról), új megértést kell keresnünk Isten „család” nevű teremtési rendjéről. Együtt kell alaposan átgondolnunk, hogyan, miért és mire teremtette Isten a családot. Ezután teljesen új módon kell felfedeznünk Istent, mint Atyát (Anyát), az Ő biztonságában kell élnünk, és ezt az Atya-képet hűen továbbadnunk gyermekeinknek – nem annyira szavakkal, hanem megújult élettel. Újra meg kell kérdeznünk Istent, hogy Ő hogyan képzeli el a gyülekezetet és a családot. 

4. A család mint menedék

A madár fészket épít, a róka barlangot, az ember pedig poklot! Vagy hogyan is lehetne értelmezni a szörnyű háborús bűncselekményeket, a számtalan autóbalesetet, a saját családon belüli bántalmazásokat, a...; nem szeretném tovább részletezni. A család csak akkor lehet menedék, ha Isten természetfeletti beavatkozása megváltoztatja minden családtag, és főként a szülők szívét. Így a gyermek, a férfi és a nő egyaránt menedéket találhat a világ hidegsége elől. Az Isten jelenlétében élő család ellenáll a kor szellemének. Nem hajtják a kísértések. Van iránytűje, ismeri a megbocsátást és a feltétel nélküli elfogadás. Értékelést hordoz, vigaszt nyújt, ösztönöz, magas cél felé halad, és ahhoz kötődik, aki legyőzte a világot. Olyan, mint egy benzinkút, egy frissítő fürdő, egy világítótorony, egy erőd, és talán még egy cirkusz is!

5. Családok segítik a családokat – társadalmi hálózatok

Joggal vethetik fel ellenem, hogy a fenti gondolatok puszta vágyálmok, és csak további frusztrációt keltenek. Erre azt szeretném válaszolni

• Aki nem tűz ki célokat, az sodródik az árral, és úgyis semmit sem változtat – ezzel azonban mindannyian beletörődünk a következményekbe. Így továbbra is elsősorban a „tűzoltós módszerrel” dolgozunk, azaz sokszorosan többet fektetünk a tünetek leküzdésébe. Okosabb lenne a kiváltó okok megszüntetése.
• Egyedül nagyon keveset tehetünk, mivel a környezeti hatások erősek. Közös gondolkodásmód-váltásra és főként kölcsönös, aktív segítségre van szükség (lásd a gyakorlati javaslatokat). Bizonyított, hogy azok az emberek, akiknek jó társadalmi hálózatuk van, boldogabban és egészségesebben élnek, valamint sokkal jobban tudják feldolgozni a nehézségeket.
• Itt-ott készeknek kell lennünk áldozatokat hozni, és lemondani sok olyan dologról, ami kedves lett számunkra. Újra kell gondolnunk az értékeinket; különösen a materializmushoz, a perfekcionizmushoz, az önmegvalósításhoz, a médiához és a mobilitáshoz fűződő viszonyunkat. Edith Schaeffer „Lebensraum Familie” című könyve számomra az egyik legbátorítóbb könyv, amit a családról olvastam. Sokkal inkább, mint oktatás, betekintést nyújt az élet sokszínűségébe és szépségébe, amelyet minden magasságával és mélységével együtt meg kell becsülni. Hatalmas bátorságot ad a kitartáshoz, mert a szenvedés türelmet hoz, a türelem tapasztalatot, a tapasztalat pedig reményt ad. Arra buzdít, hogy gondolkodjunk újragondoljuk a dolgokat, és fedezzük fel, milyen csodálatos lehet a család. Ösztönöz a kreativitásra. Azokról a boldogsággal teli pillanatokról mesél, amelyek a szép emlékekben való gyönyörködés során születnek.  

6. Egész családok megnyerése Isten országáért

Érdekes módon a nyugati országokban az elmúlt években ismét megnőtt a vágy egy ép család iránt. A családoknak szóló programok egyre népszerűbbek. Jézus gyülekezetének újra szembe kell néznie ezzel az igénygel. Túl sokáig hagyta teret az individualizmus szellemének. Túl sokáig egyoldalúan támogatta a korosztályok szerinti csoportosulást, és ezzel akaratlanul is gyengítette a családokat. Túl nagy mértékben ruházták át a szülői felelősségeket a gyülekezetre.

Ahogy a 3. pontban is említettem, hiszem, hogy Isten különösen a családban akar dicsőséget szerezni magának. Szilárdan bízom az Ő áldásában, ha elkezdünk családközpontúbban dolgozni. Még ha csak egy családtag (gyermek, feleség, férj) is Jézus mellett dönt, gyülekezetünknek, illetve közösségünknek annyira vonzónak kell lennie, hogy szívesen legyenek közöttünk. Hogy ez konkrétan hogyan nézhet ki, azt a Szentléleknek újra meg kell mutatnia nekünk. Hiányzik belőlünk a bölcsesség és a példaképek. A gyakorlati részben néhány látszólag abszurd ötletet hozok fel azzal a kihívással, hogy ne szedjük szét őket, hanem vessük el őket.

Úgy tűnik számomra, hogy egy családközpontú ifjúsági csoport döntő szerepet játszik ebben – ez képezi a természetes hidat a család és a gyülekezet között. Szilárd meggyőződésem, hogy egy gyülekezet hatalmasat nyerne azzal, ha önmagán belül inkább „nagycsaládként” élne. Ezzel azt szeretném utalni, hogy számomra nem csupán az egyes családok jóléte a fontos – tisztában vagyok vele, hogy a családok csak egy részét képezik az egésznek. Központi jelentőségű a „családi gondolkodásmód” a gyülekezetben. Ehhez a családhoz minden tag tartozik!

• Hol használják ki a családban rejlő lehetőségeket?
• Hol veszi figyelembe a gyülekezeti program a családokat?
• Hol támogatja a gyülekezet gyakorlatilag a családokat?
• Hol gyengíti, sőt terheli a gyülekezet a családi életet? Hol választja szét a családtagokat?
• Milyen jelentőséget tulajdonítunk az imádságnak a szent családok számára?
• Hogyan viseljük el a családellenes környezet következményeit (egyszülős családok, válások, ...)?
• Hol és hogyan alakulnak ki feszültségek a családok között, illetve a családok és az egyének között?
• Miért csak serdülőkorban kereszteljük meg a gyermekeket, vagy miért csak az úgynevezett úrvacsorai felkészítés után hívjuk meg őket az úrvacsorára?
• Hol foglalkozunk a családi témákkal a családi körben?

7. A családok élvezik a barátságot – a fantáziát – a békét

Ebben a részben igyekszem rengeteg ötletet adni a családok számára, illetve a családközpontú ifjúsági csoportok és gyülekezeti munkához. Ezek közül néhányhoz akár a helyi gyülekezeten túlmutató együttműködésre is szükség van.

7.1 A gondolkodásmód megváltoztatása – a család témájának feldolgozása

• Bibliai foglalkozás a család és a gyülekezet mint család témájáról
• Videók és könyvek megosztása és feldolgozása szemináriumok, hirdetőtábla, ötletgyűjtemény, versenyek, képgalériák, fotókiállítások, naplóbejegyzések, ABC-gyűjtemény stb. formájában
• Konkrét imádság
• Vendégelőadók meghívása
• Célok megfogalmazása és végrehajtási terv készítése 

7.2 A gyülekezet mint családi hálózat

A korosztályokon átívelő segítségnyújtás, valamint a mások felé való nyitottság és megnyílás (lásd az irgalmas szamaritánus példáját) döntő fontosságú:

• A fiatalok felajánlják segítségüket a gyermekfelügyeletben
• A tapasztalt, idősebb emberek gazdag élettapasztalatukból mesélnek, gyakorlati bölcsességeket adnak át, vagy gyakorlati segítséget nyújtanak a háztartásban, a gyermeknevelésben stb.
• Kölcsönös takarítási segítség (takarítópartik), gyermekfelügyelet, hogy egy házaspár eltölthessen egy házassági hétvégét, vagy egy házassági utalvány egy házassági szemináriumra
• Anyagi segítség, szociális alap, közös bevásárlások (pl. közvetlenül a termelőtől), autó vagy egyéb tárgyak kölcsönadása, szállítás, …
• A szabadidő, a nyaralás, a családi ünnepségek közös megszervezése, ...
• Családi házikörök, a családok segítenek az istentiszteletek megszervezésében, színjátékokat adnak elő, zenélnek, tanúságot tesznek, közösen szerveznek gyermekprogramokat, ...
• A családok megnyitják kapuikat a magányosok és az egyedülálló szülők előtt, és vendégszeretetükkel meghívják őket, hogy vegyenek részt a családi életükben
• A gyülekezeti helyiségek lakóterületté alakítása, pl. ülősarok, pelenkázóasztal, WC-csésze, gyermekszékek, bekeretezett képek, mozgásra ösztönző játékeszközök, ruhásláda, … – éppen a gyülekezeti helyiségek átalakításában látok hatalmas lehetőségeket. Meg kellene fontolnunk, hogy a gyülekezetről (és a gyülekezeti helyiségekről) alkotott felfogásunk bizonyos szempontból nem-e ószövetségi vagy akár hagyományos egyházi jellegű, és ezáltal az istentiszteleti helyiségeket szent termekké teszi. Az Újszövetség már nem erről beszél – a templomról szól, és ránk gondol, akik Isten gyermekei vagyunk. Különösen gyermekeink érzik ezt tudat alatt korlátozónak, elutasítónak. Gyermekeinknek már az iskolában, a legtöbb családbarátnak nem mondható lakásban is… „jól” kell viselkedniük – és a gyülekezetben természetesen még inkább, különben zavarnak és szégyent hoznak jámbor szüleikre.
• Böjt-, levesnap, kézműves foglalkozások, közös evangelizációs akciók, több párbeszéd (kérdés-válasz kvízjátékok)
• Bibliaolvasás a családban
• Házaspárok délutáni programja a fiatalok csoportjával párhuzamosan
• Anyasági szabadság

7.3 Családközpontú, missziós ifjúsági csoport- és gyülekezeti munka

• Gyermekünnepségek (születésnapi partik) szervezése, a gyülekezeti helyiségek rendelkezésre bocsátása családi rendezvények számára, ...
• Téli játszótér a gyülekezeti helyiségekben, gyermekfelügyelet nagy bevásárlóközpontokban vagy a gyülekezetben különleges bevásárlási időpontokban,
• Szemináriumok szervezése (nevelés, házasság, párkapcsolat)
• Családi kirándulások, kedvező árú élmény- és kalandjellegű családi nyaralások, amelyeken a család „mindent” együtt él át, és nem osztják szét őket ismét korcsoportok szerint!
• Apa–gyermek vagy anya–gyermek közös élmények
• Kreatív hét, kézműves foglalkozások, hobbi-hét, főzőtanfolyamok … és műhelyek, gyermekek számára szervezett interaktív cirkusz az egész család számára
• Bábjáték és egyéb színházi formák
• „Family Live!” tévésorozat
• Sporthét, családi torna, új játékok, ...
• Játékkönyvtár, esetleg videotéka, kazettakönyvtár, könyvtár...
• Tiszta természeti élmények, túrák, kirándulások és felfedezések...
• Anyáknak szóló szabadidős programok
• Családi ifjúsági csoport – erről bővebben lásd az Uznach-i programpéldákat

8. … mielőtt túl késő lenne!

Nem új, fogyasztásorientált programokra van szükség, hanem gondolkodásmódbeli változásra. Egy új család víziója: misszionáriusi, generációkon átívelő, ígéretes, kapcsolatorientált, élménydús, győzelemre irányuló, adottságorientált, személyközpontú, bátorító, gyakorlatias, élénk, magával ragadó! Csak csináld!