A kompetenciák fejlesztése a gyermek- és ifjúsági korban

Mikro-, mezo- és makrorendszer

A szociológia minden társadalmi kapcsolatunkat egy társadalmi modellbe sorolja. Ezt a modellt mikro-, mezo- és makrorendszernek nevezik.

A mikrorendszerben családunk és közvetlen környezetünk hat ránk. Ez különösen jól látható a gyermeknevelés során. Egy váláson átesett családból származó gyermek, aki sok vitát élt át, másképp reagál a konfliktusokra, mint egy ép családból származó gyermek.

A mezo-szinten a szervezetek határoznak meg minket. Ez lehet az iskola, a fiatalok csoportja, a gyülekezet vagy más társadalmi hálózatok. Különösen a fiatalok keresnek támaszt a családon kívül. Függetlenné akarnak válni. A fiatalok csoportjával remek eszközünk van arra, hogy már korán formáljuk a gyerekeket. Fontos alapokat adhatunk nekik az életre.

A makroszint magában foglalja egy társadalom teljes kultúráját, jogrendszerét, politikáját és normáit. A makroszint minden országban más, Svájcban pedig még a kantonok között is eltérő. Tipikus példa erre a svájci pontosság. Nem is kell elhagynunk Európát ahhoz, hogy rájöjjünk: nem mindenki olyan pontos, mint mi.

Szocializációs formák

A szociológia továbbá három különböző szocializációs formát különböztet meg. Ezek az elsődleges szocializáció, a másodlagos szocializáció és a harmadlagos szocializáció.

A mikro-, mezo- és makrorendszer minden korosztályra érvényes. Ez a három szocializációs forma korosztályok szerint van felosztva.

Elsődleges szocializáció

Ez a gyermek életének első három-öt éve. A gyermek szocializációja elsősorban a családban zajlik. A kommunikáció fontos képesség. Ennek segítségével a gyermek kifejezheti magát, és megtanulja saját akaratát kifejezni.

Másodlagos szocializáció

Ez a szakasz számunkra, ifjúsági csoportvezetők számára érdekesebb. A másodlagos szocializáció magában foglalja a gyermek-, ifjúsági és korai felnőttkort. Minden olyan helyzetet, ahol a gyermekek a családi rendszeren kívüli rendszerekkel kerülnek kapcsolatba.

A gyerekek megtanulnak beilleszkedni a makrorendszerbe. A gyermekcsoport keretében segíthetünk nekik abban, hogy sikeresen megtegyék ezt a lépést. Például tudatosan szervezhetünk csoportos játékokat, amelyek során be kell illeszkedniük a csoportba.

Tertiáris szocializáció

A tercier szocializáció a felnőttkorba vezet. Ez a szakasz magában foglalja a szakmai tevékenységet és a családalapítást. Ez a szakasz azonban a fiatalok körében végzett munkára nézve nem releváns.

Gyermekkor (6–11 éves kor)

Érdemes tudni erről a korosztályról

A legtöbbjük már nem hisz a Mikulásban. Egyre inkább a valósághoz kötődnek, és gondolkodásuk is fejlettebbé válik. Fejlődik a logikai gondolkodásuk, és a kommunikációs képességeik is jelentősen fejlődnek. 

Ebben a korban a gyerekek szívesen mesélik el részletesen, mit éltek át. Képesek sorrendben haladni és felismerni az összefüggéseket.

A kisgyerekek és az iskoláskorba lépő gyerekek mindent egocentrikus szemszögből látnak. Magukat tartják életük középpontjának, és még nem tudnak beleélni magukat mások helyzetébe. Középkorukban megtanulnak empatikusak lenni. Erős igazságérzetet fejlesztenek ki. Például nem értik meg, ha valaki anélkül, hogy többet teljesítene, egyszerűen csak több csokoládét kap.

Ebben a korban a gyerekek megtanulnak csoportban játszani. Még nem ismerik az igazi csoport iránti lojalitást. Előfordulhat, hogy egy gyerek inkább egyedül szeretne játszani, és ezt meg is teszi. Idővel ez megváltozik (kb. 3. osztály). A gyerekek megtanulnak csoportként működni és társas együttműködést kialakítani. Megtanulnak lojálisak lenni és nem árulni el egymást (kb. 4. osztály).

A gyermekcsoportra vonatkozóan

Fontos, hogy figyelmesen hallgassunk a gyerekekre, és ne szakítsuk félbe őket. A gyerekeknek el kell mesélniük, mit éltek át. 

Legyetek igazságosak a gyerekekkel. Ha valaki többet teljesített, annak többet is kell kapnia, és fordítva. Ne kérdőjelezzétek meg ok nélkül az újonnan elsajátított igazságosságérzéküket.

A csoportos játékok során ne várjatok túl sokat a gyerekektől. Imádnak csoportban játszani, de még nem tudnak azonnal azonosulni a csoporttal. Hagyjatok azonban a gyerekeknek szabadságot arra is, hogy valami mást csináljanak, mint amit ti terveztetek. Valamit, amit egyedül, más gyerekek nélkül is meg tudnak csinálni.

A gyerekek szívesen árulkodnak, mert még nincs kialakult csoporttudatuk. Nehéz helyzet alakul ki, ha vannak fejlettebb gyerekek, akik az árulkodást a csoport elleni szabályszegésnek tekintik, és lassabban fejlődő gyerekek, akik számára az árulkodás még normális dolog. Próbáljatok mindkettőjükkel szemben igazságosak lenni, és senkit se sértse meg.

A hit kialakulása

A hit egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a tudás iránti egyre növekvő vágy miatt. Az ebben a korban lévő gyermekeket még nagyon jól lehet történetekkel lekötni. Ha azonban a gyermek gondviselője nem hívő, fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek a Biblia történeteit hamisnak, sőt akár mesének tekinti. Az iskoláskorú gyermek azt tekinti „valóságosnak”, amit megfigyelhet, hallhat vagy érzékszerveivel érzékelhet. A nehézség abban rejlik, hogy elmagyarázzuk a gyermeknek, hogy a láthatatlan Isten is valóságos (Róma 1, 4–6). 

Gyermekkorban általában a szülők a legfontosabb gondviselők. Körülbelül 10–11 éves korukban a gyermekek elkezdik megkérdőjelezni szüleik nézeteit, és meghallgatják a hozzájuk közel álló más felnőttek véleményét is.

Sok gyermek nehezen tudja megkülönböztetni a természettudományos és a keresztény világképet, ezért két életre osztják az életüket. Egyrészt van a vasárnapi iskola, ahol Jézusban hisznek, és a történetek valóságosak. Másrészt ott van az iskolai élet, ahol az ősrobbanásban hisznek. Amíg ezek az életek nem keresztezik egymást, a legtöbb gyermeknek nem okoz gondot, hogy nem minden teljesen stimmel.

Azoknak a gyerekeknek, akik már korán megtanulnak bízni, ebben a korban könnyebb dolguk van. Könnyebben bíznak a felnőttekben, például a tanárokban, hogy azok a helyes dolgot mondják. Azoknak a gyerekeknek, akik bizalom nélkül nőttek fel, több élethelyzetben is nehezebb dolguk van.

A gyerekek hihetetlenül aktívak. Ebben a korban a cselekvés és a létezés elválaszthatatlanul összetartoznak. Számukra elképzelhetetlen egy olyan hit, amely kizárólag a gondolkodás és az érzelmek szintjén játszódik le. Olyan dolgokat akarnak tenni, amelyek tetszenek Jézusnak. A cselekvésen keresztül történő tanulás nemcsak pedagógiai szempontból helyes, hanem teológiai szempontból is. 

A csendes idővel / imádsággal / tananyaggal kapcsolatban

Az áhítat során használjatok színpadi elemeket, tárgyakat vagy képeket. Ügyeljetek arra, hogy ne hangsúlyozzátok túlzottan a Biblia csodáit. A gyerekek gyorsan a mesék kategóriájába sorolják őket, és tizenéves korukra ugyanúgy elvetik őket, mint Hófehérkét és a hét törpét. A történetek középpontjában mindig Isten szeretetét kell kiemelni, és azt, hogy Ő a barátunk akar lenni. 

A gyermekcsoport vezetőjének el kell fogadnia és alkalmaznia kell a fejlődéspszichológia elveit. Ha a gyermeket már korán túlterheljük, az több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.

Többek között figyelni kell arra, hogy a 11 év alatti gyerekek még mindent úgy értenek, ahogyan mondjuk, például: „Jézus kopogtat a szíveden”. A gyerekek azt is megérthetik, hogy Jézus valóban a szívbillentyűn kopogtat. Ebben az értelemben jobb lenne: „Jézus a barátod akar lenni”.

Vezetőként nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ne értelmezzük félre a gyerekek reakcióit az evangéliumi üzenetekre. Ha például egy gyermek csak unottan ül ott, és néhány fűszálat tép ki, az nem jelenti automatikusan, hogy semmit sem vesz magához. Leggyakrabban egy folyamat zajlik a gyermekben, és türelemre van szükség, amíg az befejeződik.

Próbáljátok ki egyszer a gyerekekkel, hogy átéljetek egy bibliai történetet. Menjetek például együtt egy kúthoz, és nézzétek meg, hogyan érezhette magát József. Vagy szervezzetek velük egy másik élménypedagógiai programot.

Tinédzserkor: 12–16 éves kor

Érdemes tudni erről a korosztályról

A 6. osztály vége felé a legtöbb gyereknél megkezdődik a pubertás. A lányok mostantól kezdve odafigyelnek a külsejükre. Órákat tudnak eltölteni a fürdőszobában és a tükör előtt. A fiúknál ez kicsit később kezdődik, de ugyanolyan hiúak, mint a lányok. Fontos számukra a megjelenésük és az, hogy mások mit gondolnak róluk. 

A gyerekek most már tinédzserekké váltak. Egyre több időt töltenek a baráti társaságokban. A szülők véleménye már nem olyan fontos. Sokkal fontosabb, hogy mit gondolnak a társaik. Az iskolai szabályok másodlagossá válnak, ha az egész társaság megszegi őket.

A szülőkkel szembeni lázadás mindennapossá válik. Az idegeket felkavaró dührohamok során, amelyek időnként előfordulhatnak, mindkét fél részéről előfordulhatnak csúnya szavak is.

A serdülőkorban az ember nem válik új emberré. A serdülő fejlődése gyermekkori alapjain történik.

A serdülők erőteljesen keresik önmagukat. Folyamatosan megerősítésre szorulnak, hogy jól néznek ki, vagy hogy a pattanásaikat egyáltalán nem lehet látni. A pubertás során nagy fizikai változás zajlik le, de ugyanilyen mértékű pszichés változás is. A bennük dúló küzdelem gyakori dühkitörésekhez vezethet, amelyekkel sok szülő nem tud megbirkózni.  Különösen nehéz a pubertás azoknak a tinédzsereknek, akik gyermekkorukban sem szeretetet, sem bizalmat nem tapasztaltak. Most saját személyiséget kell kialakítaniuk anélkül, hogy valaha is elmondták volna nekik, hogy értékesek.

A tinédzserek bonyolult gondolatmeneteket is képesek követni. A gyermekekkel ellentétben, akiknek szükségük van a logikai sorrendre, ők már a történtekből kiindulva tudnak véleményt nyilvánítani. Ez azt jelenti például, hogy el tudják mesélni neked, mit mondott nekik a tanáruk a demokráciáról, anélkül, hogy el kellene mesélniük az egész előzményt.

A fiatalok számára az egyik legfontosabb téma a szerelem és a másik nemmel való barátság. A mai médiában teljesen téves képet közvetítenek arról, hogyan kellene kinéznie egy tökéletes kapcsolatnak. Mivel a fiatalok éppen ebben a témában keresnek útmutatást, támogatásra szorulnak. Még ha sok csoportvezetőnek nehéz is megtalálni a megfelelő szavakat, ennek ellenére nyíltan kell beszélni erről a témáról. Már korán világosan meg kell értetni a tizenévesekkel, hogy Isten mit gondol a szexualitásról.

Ezek fontos témák, amelyeket a keresztény körökben gyakran tabuként kezelnek. A kapcsolat addig jó, amíg Isten áldását élvezi. Ez a mondat a fiatalok számára még nem sokat jelent. Az osztály többi tagja is egyszerűen csak azt a személyt akarja, aki a legjobban néz ki, hogy összejöjjenek vele. Újra egyre inkább tisztáznunk kell a fiatalok számára a párkapcsolat valódi értelmét. Ehhez az is hozzátartozik, hogy türelmesek legyünk, és megvárjuk a megfelelő személyt.

A fiatalok csoportjára vonatkozóan

Egy fiatalnak szüksége van egy olyan, a családon kívüli kapcsolattartóra, akiben teljes mértékben megbízhat. Ennek ellenére a család továbbra is nagyon fontos. Támaszt nyújt a serdülőnek.

Mivel tudjuk, hogy a fiatalok nagyon csoportközpontúak, meg kell próbálnunk az egész csoportot lelkesíteni. Csoportvezetőként az a lehetőségünk, hogy ezt a csoportösszetartást a javunkra fordítsuk. A csoport részévé kell válnunk, akit elfogadnak. De nem lehetünk farkas báránybőrben, aki a fiatalokat felnőttkori sémákba akarja szorítani. Ha egy tevékenységre vonatkozó javaslat nem talál visszhangra a tinédzserek körében, nem szabad ragaszkodni a tekintélyünkhöz, hanem néha engednünk is kell. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ez nem vonatkozik a biztonsági előírásokra és a balesetveszélyre. Vezetőként próbáljatok beleélni magatokat a csoportba, és foglalkozzatok azokkal a témákkal, amelyek foglalkoztatják őket. Ehhez bizonyos fokú spontaneitásra van szükség. A tizenévesek általában szkeptikusak. Nehéz őket motiválni, és valójában csak lógni akarnak. Próbáljátok meg egyszer előcsalogatni őket a tartalékaikból.

A hit kialakulása

A tinédzserek azt hiszik, amit a barátaik hisznek. Ez lehet fogyasztói megszállottság, vagy a legjobb esetben a keresztény hit. A hangulatváltozások miatt, amelyeket átélnek, a jó közérzet fontosabbá válik, mint a saját meggyőződéseik. 

A fiatalok részben csak azért térnek meg, mert a baráti társaság többi tagja is ezt teszi, vagy azért, hogy a csoportvezetőjüknek tetszenek. Ezért nem meglepő, ha egy tinédzser hite megingani kezd, amikor a társasága összetétele megváltozik. Az életkor előrehaladtával azonban a hit szilárdabbá válhat, és szilárd meggyőződéssé alakulhat.

Annak ellenére, hogy a múltban jól megalapozott utakat járt be, senki sem tudja megmondani, hogyan fog egy ember tovább fejlődni. Sokan nem lépnek túl a csoportos hiten, vagy nem akarnak tovább fejlődni. 

A késői tizenéves korban – vagy néha soha – megjelenik a kereső hit. A saját identitás tudatosulása ösztönzi a válaszok keresését. Ha például egy tinédzser keresztény családból származik, és már korán nyilvánosan megtért, mert ezt várták tőle, az még mindig csak egy „hovatartozási hit” lehet. Ha a tinédzser olyan nézetekkel szembesül, amelyek nem az ő tökéletes, keresztény világából származnak, az túlterhelő lehet számára. Keresni kezd, új dolgokat próbál ki, új életcélokat keres, amelyeket később megbánhat.

A kereső hit után következik az utolsó szakasz, a saját hit. Ebben a szakaszban az ember magának fedezte fel a hitet. Függetlenül bármely csoporttól vagy kultúrától. Ez a hit nem feltétlenül kell, hogy keresztény legyen. Más vallásoknál vagy meggyőződéseknél is felismerhető egy hasonló fejlődési szakasz. Az evangelizálás során ezért ügyelni kell arra, hogy ne vádoljuk őket azzal, hogy hitük téves lenne. A keresztény hitet úgy kell hirdetni, hogy az motiválja őket arra, hogy személyesen bízzák magukat erre az Úrra.

A csendes időre / elmélkedésre / tananyag befogadására vonatkozóan

Először el kell nyerni a fiatalok bizalmát. Csak akkor fogadják be igazán az üzenetet, ha a tizenévesek jó szervezetnek tartják azt. 

A tevékenységeknél és a játékoknál akkor vesznek részt, ha találkozhatnak a csoporttal. A keresztény dolgokat eltűrik, a lényeg, hogy a csoport ott legyen.

Az áhítat során is fontos, hogy az egész csoportot lelkesítsük. Ennek ellenére nem szabad elfeledkezni az egyes egyénekről sem. Különösen a hit terén kell odafigyelni arra, hogy minden egyes tagot elérjünk. Ha egy tinédzsernek azt az érzést tudjuk adni, hogy Isten érdeklődik iránta, akkor is, ha éppen nincs a csoportban, az máris nagy lépést jelent a hitbeli életében.

Ifjúsági munkásként elsősorban két dologra van szükség: isteni türelemre, hogy felismerjük a megfelelő időt, és a pillangók iránti szeretetre. Sok tinédzser hite nagyon ingatag, és még nincs benne állandóság. Ne haragudj rájuk, ha egyszer-egyszer néhány lépést hátralépnek a hitbeli életükben. Idővel talán ismét előrelépnek néhány lépést.

Zárószó

Amit azonban nem szabad elfelejtenünk: a gyerekeket csoportokba oszthatjuk, de mindegyikük önálló személyiség marad, saját jellemvonásokkal és saját fejlődési szinttel.

Isten minden embert egyedülállóvá teremtett. Mindig lesznek könnyebb és nehezebb gyerekek. Hogy mindenkinek egyformán sok szeretetet adhass, ezt mindig tartsd szem előtt! 

Képforrás

Címkép: Juropaarchiv, www.juropa.net

Kompetenciák felsorolása: Jeannine Weibel