Ismerkedés az erdő állataival

Néhány megjegyzés az erdő állatairól

Az állatok az erdő élőhelyének fontos részét képezik. Most velük fogunk foglalkozni.  

Amikor „erdei állat” kifejezést hallunk, valószínűleg először az erdei állatvilág nagyobb példányaira gondolunk, mint például a szarvasra, a rókára, a borzra, vagy talán még a nyestre vagy a mókusra is.  

Ezeknek az állatoknak a megfigyelése sok türelmet és időt igényel. A mozdulatlan ülés nagy fegyelmet igényel, ezért nem feltétlenül alkalmas gyerekek számára. És ha a hosszú várakozás nem jár azzal a jutalommal, hogy megjelenik egy állat, a csalódás nagy lehet.  

Ráadásul az erdőben való tartózkodásunk miatt az állatok már rég elmenekültek, és valószínűleg csak alkonyat és hajnal között merészkednek újra a közelbe.  

Ennek ellenére a csoport természetesen leülhet valahol csendben, és várhat egy darabig, amíg meg nem jelenik egy állat.  

Aki csoportjával vadállatokat szeretne megfigyelni, az a táborhelyen az erdőőrtől vagy a vadőröktől tájékozódjon arról, hol vannak a megfelelő helyek, és melyik időpont a legalkalmasabb a vadmegfigyelésre.  

Az állatok jelenlétét a nyomok alapján is megállapíthatjuk. A rágásnyomok, ürüléknyomok és lábnyomok elárulják nekünk, melyik állat járt itt, és hogyan él.

Állatnyomok keresése
A rágásnyomok, ürüléknyomok és lábnyomok arról adnak tájékoztatást, hogy melyik állat járt itt, és hogyan viselkedett. Az állatok lakóhelyei is egyfajta nyomok, amelyek sokat elárulhatnak a különböző állatfajok életéről.  

A környéken ilyen nyomokat keresünk, eközben a kis állatok (pl. talajlakók) nyomai is érdekesek.  

Azokat a nyomokat, amelyeket magunkkal vihetünk, visszavisszük a kiindulási pontra.  

Azokat a tárgyakat is magunkkal visszük, amelyek állatokhoz köthetők, pl. rágásnyomokkal ellátott leveleket vagy ágakat, és azokat egy fehér vászonlapon szétterítjük.  

Közösen értelmezzük a különböző nyomokat, és megpróbáljuk kideríteni, melyik állattól származnak, és mit csinálhatott az állat, hogy ez vagy az a nyom keletkezett.  

Ha a vezető szeretne felkészülni az állatnyomok témájára, akkor ajánljuk a „Tierspuren. Tiere erkennen an Fährten, Frasszeichen, Bauen und Nestern” (Állatnyomok. Állatok felismerése nyomok, rágásnyomok, üregek és fészkek alapján) című könyvet, szerzők: P. Bang, P. Dahlström, kiadó: BLV Verlagsgesellschaft.

Állatok megfigyelése

A nagy erdei állatokat, mint a szarvas, a róka, a borz, a nyest stb., nehéz megfigyelni.

Vannak azonban olyan erdei állatok, amelyek ugyan nem érik el a fent említett fajok méretét, de sokkal könnyebben felfedezhetők. És hatalmas jelentőségük van az erdő számára. Nélkülük ugyanis a természet körforgásában rövid időn belül káosz alakulna ki. Itt a talajlakó állatokra gondolunk.  

Felfedezésükhöz némi gyakorlatra van szükség. Ehhez segítségünkre van a környezeti kamera.  

A környezetfigyelő kamera elkészítéséhez egy A5-es papírlapot feltekerünk, és az egyik szemünk elé tartjuk. A másik szemünket összehúzzuk. Ezzel a „kamerával” célzottan átkutathatjuk az erdő talaját állatok után, és megfigyelhetjük a kis erdei lakók mozgását és viselkedését. Egy kis „szokási idő” szükséges ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyük a talajon élő állatokat. Egy idő után azonban hamar rájövünk, milyen sokszínű az élet az erdő talaján.  

Kétfős csoportokra osztozunk. Minden csoport öt állatot hoz vissza, és azokat egyenként egy-egy kis pohárba helyezi (a legjobb, ha az állatokat egy levéllel segítjük be a poharakba). Minden állatnak kitalálunk egy fantázianevet, amelynek köze van az állat sajátosságához, megjelenéséhez vagy mozgásmódjához. Egy kis kiállítás keretében a párok bemutatják az egész csoportnak az állataikat a nevükkel együtt.  

Az erdő talaján élő állatok jelentős szerepet játszanak az erdőben található szerves anyagok lebontásában. Hogy megértsük ezeknek az organizmusoknak a lebontó tevékenységét, kétfős csoportokban gyűjtünk az erdőből különböző bomlási stádiumban lévő anyagokat.  

A talált anyagokat „még friss”-től „szinte teljesen lebomlott”-ig sorba rendezzük. A kétfős csoportok ezután megmutatják egymásnak a bomlási sorozataikat, és elmagyarázzák azokat.  

Figyelem

A ideiglenesen befogott állatokat tartalmazó üvegcséket ne tegyük közvetlen napfénybe. Ha lehetséges, tegyünk minden üvegcsébe egy nedves levelet is. Miután eleget megfigyeltük az állatokat, engedjük őket vissza a szabadba a lelet helyén.

Állatpantomim

(Részletek a PDF-fájlban)

Forrásmegjelölés:

Tartalom: KlemensNiederberger, a CH WALDWOCHEN közreműködésével, a Svájci Gyermek- és Ifjúsági Szövetségek kiadásában, 1990?

Támogatók:
• Flavio Cotti szövetségi tanácsos, EDI
• Erdészeti Igazgatók Konferenciája (FDK)
• Oktatási Igazgatók Konferenciája (EDK)

Szervező:
• Svájci Környezeti Nevelési Központ (SZU)
• World Wildlife Fund (WWF)
• Svájci Természetvédelmi Szövetség (SBN)
• Szövetségi Környezetvédelmi, Erdészeti és Tájvédelmi Hivatal (BUWAL)
• Svájci Erdészeti, Hó- és Tájkutató Intézet (WSL)
• Erdészeti Központi Hivatal (FZ)
• Svájci Erdészek Szövetsége (VSF/ASF)
• Svájci Ifjúsági Szervezetek Munkaközössége (SAJV)
• Svájci Tanárok Szövetsége (LCH)
• Svájci Szülői Szervezetek Fóruma (FSEO)

Szerzői jog: CHWaldwochen, Zofingen

Fotók: KlemensNiederberger, Peter Frey, Philippe Pomont és mások