Saját erejéből meggazdagodott milliomos

Ólomérmék öntése

Próbáltál már valaha saját pénzt készíteni? Nem papírpénzt, hanem igazi, kemény érméket. Lehetetlen? Ezekkel az utasításokkal és egy kis kézügyességgel biztosan képes leszel saját érméket készíteni.

Az öntés egy gyártási folyamat, amelyet elsősorban a fém- és műanyagiparban alkalmaznak. Az anyagot (pl. acélt) addig hevítik, amíg meg nem olvad, majd egy öntőformába öntik. Lehűlés közben az anyag újra megszilárdul, és szilárd tárgyat képez.

Az ón alkalmas érmék öntésére. Az ón olvadáspontja viszonylag alacsony (kb. 250 °C), ezért már egy gyertya segítségével is megolvasztható.

Előkészítés

Az öntés során a legfontosabb az öntőforma. Használható öntőforma nélkül semmi sem működik. Az öntőforma elkészítéséhez a legalkalmasabb anyagok a gipsz vagy a homokkő táblák.

Az öntőforma mindig legalább két részből áll (lásd az 1. ábrát). Az érmék alakját az egyik tábla felületébe vésik. A számok és betűk esetében ügyeljen arra, hogy azok tükörképként legyenek bevésve! A véséshez legalkalmasabb egy kaparó vagy véső. A linóleumvéső is jól bevált eszköz. Szükség esetén azonban egy csavarhúzó is megteszi. A mintázat kivésésekor ügyeljen arra, hogy az élek úgynevezett „peremmel” rendelkezzenek (lásd a 2. ábrát). Az öntőformán nem lehetnek alávágások, különben az öntvényt nem lehet a formából kivenni anélkül, hogy megsérülne. A második tábla fedőlapként szolgál.

A formát egy öntőcsatorna és – az érme méretétől függően – egy vagy két szellőzőnyílás teszi teljessé. A szellőzőnyílások levegőelvezető lyukak. Ezek megakadályozzák, hogy az öntés során légbuborékok keletkezzenek a formában, és biztosítják, hogy a forma teljesen megtöltődjön ónnal.

Az öntési folyamat

A két öntőforma felét most egy rögzítőeszközzel (pl. satubal; lásd a 3. ábrát) rögzítjük egymáshoz. Az ónot egy kanálban Bunsen-égő segítségével megolvasztjuk, majd az öntőcsőbe öntjük. Fontos, hogy az öntőformát megszakítás nélkül töltsük meg. Miután az ón megszilárdult, az érmét ki lehet venni az öntőformából. Most már csak gyorsan le kell vágni az öntőcsatornákat az öntött érmékről, és az első érméid máris ragyognak a napfényben!

Az anyagok listája

• Gipsz- vagy homokkőlap
• Kaparó, véső, faragóvéső
• Bunsen-égő, tűz stb.
• Régi, kifolyóval ellátott simítókanál
• Rögzítőeszközök (a két öntőforma felének összetartásához; pl. satuba, csavaros szorítók, szorítók)
• Oldalvágó fogó az ónrudak felaprításához
• Ónrudak (nyersanyag)

Veszélyek

Bár az ónöntés nem bonyolult, néhány óvintézkedést érdemes betartani.

Hő: Az olvadt ón hőmérsékleteeléri a 250 °C-ot. Ezért fennáll az égési sérülések veszélye. Az öntési folyamat előrehaladtával az öntőforma is felmelegszik. Ez miatt a megszilárdulás egyre hosszabb ideig tart. Ha ilyen helyzetben túl korán nyitja ki az öntőformát, az olvadt ón kifolyik belőle, és akár a kezére is fröccsenhet!

Törékenység: A gipsz nagyon törékeny anyag. Ezért soha ne ejtse le az öntőformát. Ne szorítsa meg túl erősen az öntőformát sem.

Gőzök: Az ón megolvasztásakor mérgező gőzök keletkeznek. Ezért soha ne öntsön ónból zárt térben hosszabb ideig.

• Szöveg és kép: Forum Kind , 2/05. szám, 14. oldal. Saját erejéből meggazdagodott milliomos, játékpénz, táborfelszerelés, érmék öntése. © Copyright www.forum-kind.ch
• Fotó: Urs Bänninger, Roman Camp 2003, Henggart Ifjúsági Csoport