Reflexió (alapok)

A reflexió lényege, hogy visszatekintsünk, és elgondolkodjunk azon, mit és hogyan csináltunk. Ezen elmélkedés révén az egyén (vagy a csapat) arra a következtetésre jut, hogy mit érdemes a jövőben ugyanúgy, illetve másképp csinálni. A reflexió célja nem az, hogy minél több hibát találjunk, hanem a csapat egészének fejlesztése.

Alapelvek / Szabályok

A csapaton belüli reflexió során mindig az a legjobb, ha egymás között következetesen bizalomra és tiszteletre épülő viszonyt ápolunk. Ha ez megvan, nincs szükség szabályokra. Ezekre ugyanis csak akkor van szükség, ha „a csatatér hevében” ez már nem így van. Ezért az alábbiakban felsorolunk néhány alapelvet, amelyek hasznosnak bizonyultak.

Mindig csak arról van szó, hogy milyen benyomást kelt az a személy, aki megszólal. Ezt nem feltétlenül kell így látnia a csapat többi tagjának, és nem is kell, hogy a valóságnak megfeleljen. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megszakítás nélkül kifejezze a benyomásait. Továbbá nem célszerű értékelni a kifejezett benyomásokat.
Különösen akkor, ha a kifejezett benyomás egy személy esetleges helytelen viselkedésére vonatkozik, az illetőt nem szabad a kijelentésekkel sarokba szorítani. Az érintett személynek mindenkinél nagyobb joga van ahhoz, hogy egy ilyen kijelentés után saját maga is nyilatkozzon az ügyről.
A reflexió során mind a pozitív, mind a negatív benyomásokról szó van. Mindkettőt ki kell fejezni.

Elavult alapelvek

Itt még két pont, amelyeket újra és újra hangoztatnak, de sajnos nem vezetnek célra.

Először mondd el, mi volt jó, aztán, mi nem volt jó.
Mindig először említsünk meg három dolgot, ami jó volt, és csak utána fogalmazzuk meg a (negatív) kritikát.

A probléma ezekkel a két „szabály”kal az, hogy hajlamosak „terápiásan” kezelni a másikat. Mintha egy gyereket nevelnénk. Ráadásul minden „bók” keserű utóízt hagy maga után, mivel ilyenkor az ember nagyon gyorsan „védekező pozícióba” kerül, mert azon töri a fejét, hogy vajon „már megint mit rontott el”. A bókok így ürügyként szolgálnak arra, hogy kritizálhassuk a másikat, és ezért gyakran nem is komolyan értjük őket. Egy ilyen viselkedésnek nincs helye egy olyan csapatban, ahol egyértelmű célorientáció, kölcsönös bizalom és megbecsülés uralkodik.

Fogadd el a kritikát nyugodtan

Maradj nyugodt, és ne vedd fel a „védekező álláspontot”, illetve ne indulj ellentámadásba. A beszélgetőpartnered csupán a benyomását fejezi ki, és annak is megvan a maga oka, hogy ezt megosztotta veled.
Ne feledd: amit a beszélgetőpartnered mond, az vagy bosszanthat, vagy hasznodra válhat. Hogy az előbbi vagy az utóbbi lesz-e, kizárólag rajtad múlik.
Tekints a kritikára annak, ami: egy lehetőség a fejlődésre. Gyakran előfordul, hogy csak azokat a személyeket kritizálják, akiktől tapasztalatból kiindulva különösen jó teljesítményt várnak el. A kritika ezért sok esetben annak a jele, hogy már elég jó vagy.
Ezért: Köszönd meg a kritikusodnak!
És végül: emelkedj a kritika fölé. Nem minden kritika helyénvaló, nem minden kritikusnak van igaza. Kezelj mindenkit tisztelettel, de ne vedd minden kritikát a szívedre.

Megjegyzés: A fenti pontok a kritika „szokásos formájára” vonatkoztak. Ha folyamatosan támadnak, sértegetnek vagy zaklatnak, más intézkedéseket kell hoznod, és a fenti pontokat figyelmen kívül kell hagynod!

Nos, kinek van igaza?

Végül is mindenki legfeljebb a saját, olykor nagyon szubjektív benyomásait tudja visszaadni. Mindenkinek kicsit más a képe egy személyről. Még magának a személynek is. Végül is senki sem tud teljes, pontos képet adni a helyzetről, ezért senkinek sincs 100%-ig igaza. Amit tehetünk, az az, hogy továbbadjuk a benyomásainkat, és másokkal együtt a lehető legteljesebb képet alkotjuk a helyzetről.

Mi történik, ha egy magatartás nyilvánvalóan helytelen, esetleg még belső vagy külső alapelveket is megsértett, vagy akár veszélyes is volt?

Ilyen esetben a reflexió nem a megfelelő módszer. Ha egy vezető veszélyes módon gondatlanul járt el, vagy megsértette a munka alapvető elveit, a csapatvezetésnek ennek megfelelően be kell avatkoznia, tisztáznia kell a dolgokat, és szükség esetén további következményeket kell levonnia. Ebben az esetben a kifejtett dolgokat nem egy személy „szubjektív benyomásainak” kell tekinteni, hanem sok esetben egyértelmű utasításoknak, amelyeket be kell tartani. A reflexió formáját a csapat tagjai nem használhatják arra, hogy a felvetett problémákat „figyelmen kívül hagyják”, mert azok csupán a többi csapattag „szubjektív véleménye”.