Filmezés, mint a profik

Természetesen illúzió lenne azt hinni, hogy a „Filmezés, mint a profik” című műhelymunka után a legprofibb filmek készülnének el. A profik egészen más szinten dolgoznak, és nagyon drága felszerelést használnak. Ezzel olyan lehetőségek állnak rendelkezésükre, amelyek nekünk nincsenek. De van néhány alapvető dolog, amelyekre érdemes odafigyelni, és amelyek egy kicsit profibbá teszik a filmet.

Az előkészítés

Az előkészítési fázist joggal nevezhetjük „tervezési fázisnak”. Ezt a fázist nem szabad alábecsülni. Minél többet fektetünk a tervezésbe, annál kevesebb meglepetés éri minket a gyártási fázisban.

Az ötlet

Mindennek az elején mindig az ötlet áll. Ötlet nélkül egyáltalán nincs értelme filmet készíteni. Arról van szó, hogy egy jó történetet kell kidolgozni, és ehhez az ötlet elengedhetetlen. De mi jellemzi egy jó történetet? Íme néhány szempont:

• A történetnek világos célkitűzéssel kell rendelkeznie
• Izgalmas fordulópontokat kell beépíteni
• A történet üzenetét világosan kell megfogalmazni

A következő kérdésekre kell tudni válaszolni:

• Mi a történet cselekménye?
• Mely szereplők jelennek meg a történetben? Milyen jellemük van? Milyen kapcsolatban állnak egymással az egyes szereplők?
• Hogyan kezdődik és hogyan végződik a film?
• Mi a film üzenete?
• Hogyan alakul a feszültségív?
• Melyek a film drámai fordulópontjai (más néven cselekménypontok)?

Ha ezek a kérdések tisztázódtak, írni kell egy rövid összefoglalót (expozét) a történetről.

Forgatókönyv

Az első tervezési szakasz eredményei alapján forgatókönyvet írnak. A jó forgatókönyv nagyon szigorú szerkezetű. A következő elemekből áll.

A jelenet

Először a jelenetcímet kell megadni. Ehhez a következő kérdésekre kell választ adni:

• A jelenetet BELSŐ vagy KÜLSŐ helyszínen forgatják?
• HOL játszódik a jelenet?
• MIKOR játszódik a jelenet (pl. NAPPAL, ÉJJEL)?

A jelenetcím például így nézhet ki:
BELTÉR – FÜRDŐSZOBA – ESTE

Bármikor is történik változás – például először BELSŐ térben, majd KÜLSŐ térben forgatnak, vagy megváltozik a helyszín vagy a napszak –, új jelenetet kell létrehozni.

A cselekmény 

Először is egy cselekményre van szükség. Valami történik a jelenetben. Ez a leírás legyen rövid és tömör. A filmben bemutatandó fontos részleteknek természetesen szerepelniük kell a cselekményben. Minden részletnek relevánsnak kell lennie a történetben.

Ha egy személy először jelenik meg a történetben, akkor a nevét NAGYBETŰVEL kell írni.

Példa:
MONIKA a tükörbe néz. Kimerült. Könnyek csorognak le az arcán. Anyja belép az ajtón.

A párbeszédek 

A párbeszédeket rövidre kell fogni. A hosszú párbeszédek unalmasnak tűnhetnek. A forgatókönyvben a párbeszéd a következőképpen épül fel:

• Először a beszélő neve jelenik meg nagybetűvel
• A következő sorban zárójelben szerepel a beszédmód. Ez a rész általában elhagyható, ha a mondatból és a párbeszédből egyértelműen kiderül
• Ezt követően végül a párbeszéd következik normál írásmódban, idézőjelek és zárójelek nélkül.

A forgatókönyvben a párbeszédeket balról behúzva írjuk.

Példa:
ANYÁ(aggódva) Mi a baj veled? Segíthetek valamiben?

Rendezői és operatőri utasítások 

A rendezői és operatőri utasítások valójában nem tartoznak a forgatókönyvbe. Ha azonban egy adott felvételhez bizonyos beállításra van szükség, akkor néha célszerű ezt megjegyezni. Ehhez a következő rövidítéseket használják:

• T = Teljes kép
• N = Közelkép
• CU = Közelkép
• POV = nézőpont

A jelenetátmenetek sem kerülnek be a forgatókönyvbe. Ugyanakkor

• FADE IN
• FADE OUT

kifejezések már bevett gyakorlatnak számítanak a film kezdetén, végén, illetve a jelenet elején és végén.

Storyboard

A storyboard a film tervezésének egy másik módja. Itt vázolják fel az egyes jeleneteket. Ez áttekintést nyújt az egyes jelenetekről és a film menetéről.

A gyártás

A fényképezőgép

A „megfelelő” kamera kiválasztása általában nem könnyű feladat. Szinte számtalan lehetőség közül lehet választani, és minden fényképezőgépnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A választás legfontosabb szempontja természetesen az ár. Míg egyes videokamerák és DSLR-modellek már néhány száz frankért is beszerezhetők, addig a nagyobb méretű fényképezőgépek ára könnyen elérheti a néhány ezer, sőt tízezer frankot is, vagy akár még többet is.

Íme néhány kameratípus, valamint azok előnyei és hátrányai:

Digitális tükörreflexes fényképezőgép (DSLR)
valójában fényképek készítésére lettek kifejlesztve. Ugyanakkor egyre gyakrabban használják őket filmgyártás során is.

A hangfelvétel

A hangfelvételhez vagy a kamerába beépített mikrofonokat, vagy külső mikrofonokat használnak. Akárcsak a kamerák esetében, itt is nagy minőségbeli különbségek vannak.

A beszélt szövegeket gyakran irányított mikrofonokkal veszik fel. Annak érdekében, hogy ezekkel a mikrofonokkal is közel kerülhessenek a beszélőhöz, hangrudakat használnak. További lehetőséget jelentenek azok a kis mikrofonok is, amelyeket a beszélőre rögzítenek.

A környezeti hangokat (azaz a háttérzajokat) szintén a helyszínen kell rögzíteni. Ehhez olyan mikrofonokat használnak, amelyek jellemzőiknél fogva nagyobb dinamikatartományt biztosítanak.

Hasznos lehet, ha a helyszínen egy-két percig kizárólag a környezeti hangokat rögzítjük és elemezzük. Így már a tényleges produkció megkezdése előtt felismerhetők a zavaró zajok. 

Stabilizáló rendszerek

A állványok minden operatőr alapfelszereléséhez tartoznak. Különösen a teleobjektívek használata esetén nem lehet nélkülözni őket. Az állványok esetében nagy szerepet játszik a felhasználás módja. A drága állványok rendkívül strapabíróak lehetnek, és több kilogramm terhelést is elbírnak. Döntő fontosságú az állványfej. Ügyelni kell arra, hogy a forgatások (vízszintes és függőleges) zökkenőmentesen történjenek. Különösen az olcsóbb állványok esetében ez gyakran a legnagyobb hiányosság.

Mozgó felvételek készítésekor olyan rendszereket használnak, mint a Steadycam vagy a Glidecam. Vannak olyan rendszerek, amelyeket kézben lehet tartani, és amelyek megkönnyítik a kamera vezetését. De éppen hosszabb felvételeknél vagy megfelelően nehéz kamerák esetén elengedhetetlen egy olyan rendszer, amelyet a csípőn és a vállakon viselnek.

Különböző beállítási méretek

A film a különböző beállítási méretekből él. Ezekkel a beállításokkal érhetünk el valamit a nézőnél. Minden beállítási méretnél ezért meg kell kérdezni magunktól: miért pont ezt a beállítást választom? Íme néhány beállítás és azok célja:

A teljes felvétel áttekintést ad a nézőnek a jelenetről. Megmutatja a főszereplőket abban a környezetben, amelyben mozognak. A teljes felvétel egyik szélsőséges formáját szuperteljes felvételnek nevezik. Ezeket nagyon széles látószögű objektívvel veszik fel, és ebben a beállításban a színészek rendkívül kicsinek tűnnek. A középpontban a táj áll.

A félszéles felvételben a főszereplőket teljes életnagyságban ábrázolják. Ez jobban bevonja a nézőt a cselekménybe. Itt a cselekményben zajló események állnak a középpontban.

Egy speciális beállítási méretet„amerikai” felvételnek neveznek. Ekkor a színészeket nagyjából térdig mutatják.

A félközelinjól ábrázolhatók a gesztusok. A közeli felvételnél viszont a mimika áll a középpontban.

A részletfelvételnél a figyelem egy bizonyos részletre irányul, például a fiú napszemüvegére vagy a nő táskájának tartalmára.

A filmben felváltva használnak különböző beállítási méreteket. Ez feszültséget kelt. Az alábbi képen láthatók ezek a különböző beállítási méretek.

A perspektívák

A beállítási méretek mellett különböző perspektívákat is alkalmaznak. Ez attól függ, hogy milyen szögben irányítják a kamerát a tárgyra.

A leggyakoribb a normál perspektíva. A felvétel „szemszint magasságban” történik. Ez a perspektíva például az interjúk során szokásos.

Alulnézet esetén a kamerát alulról irányítják a jelenetre. Ez bizonyos dominanciát vagy fölényt fejezhet ki. De az ellenkezője is lehetséges, ha például az emberek egy repülőtér nagy csarnokában a kijelzőtáblára néznek, és az túlzottan nagynak tűnik. Az alulról való felvétel egyik szélsőséges formája az úgynevezett béka-perspektíva.

A felülnézetnél a kamerát felülről irányítják a jelenetre. Ez tehetetlenséget, magányt fejezhet ki. De ebből a perspektívából áttekintő képet is lehet adni, például egy csatatér bemutatására. Ennek a szélsőséges formája az úgynevezett madártávlat.

Az utómunka (utómunkálatok)

A videószerkesztés

A videószerkesztés nagyon időigényes feladat lehet. Először is szükséged lesz egy olyan szoftverre, amellyel a felvett klipeket össze tudod vágni (pl. Adobe Premiere, Final Cut Pro X, Magix Video Deluxe, Vegas stb.). Különösen nagyobb projektek esetén nagyon fontos a rendszerezés. Ha készítettetek forgatókönyvet, az importáláskor a felvételeket a jelenetekhez rendelhetitek. De más eljárások is elképzelhetők. Kezdjétek először egy durva vágással, majd később finomítsátok azt. A professzionális vágás során a leggyakoribb vágási mód a kemény vágás. Az átmeneteket csak nagyon ritkán használd.

A hangkeverés

A hangalámondás során először is arra figyelnek, hogy a szövegek és a háttérhangok aránya megfelelő legyen. A hangtervezők ebből a két elemből egy új master sávot készítenek. Erre keverik rá a háttérzenét és a hanghatásokat. A zenével nagyon sokat lehet elérni. A zene adja meg az alaphangot. Nézz meg egyszer egy zenétől mentes akciófilmet! A film teljesen elveszíti hatását. A zene hozzájárul a feszültség felépítéséhez és közvetíti az érzelmeket.

Effektusok és animációk

Az effektek és animációk ugyan menők, de általában nagyon időigényesek. A legegyszerűbbek az úgynevezett kulcsképes animációk, amelyeknél egy objektum (videó, grafika stb.) méretét, helyzetét, forgását stb. a timeline-on két pont segítségével módosítjuk.

Képforrás

• Címkép: René Graf
• Képek méretei: Fotolia