Gyakran feltett kérdésekre adott válaszok

Isten és az emberiség szenvedése

Mi, keresztények, gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a kérdésekre – különösen, ha provokatívak – azonnal érvekkel válaszoljunk. De elfelejtjük, hogy ugyanazon kérdésnek különböző okai lehetnek! Először tisztázni kell, hogy a kérdés mögött személyes vagy általános indítékok állnak-e. Mindkét indítékot komolyan kell venni, de másképp kell rájuk válaszolni! Mindkét esetben nagy előnyt jelent, ha először kiderítjük, miért teszik fel a kérdést. Tegyünk fel kérdéseket (példákért lásd a „Gyakran feltett kérdésekre adott válaszok” című füzetet, a Campus for Christ kiadásában)!

Manapság az emberek – legalábbis Svájcban – nem állnak közvetlenül a kereszt előtt. Hazánkban az emberek és a kereszt között egy egyházi kultúra által kialakított árok és néhány fal húzódik, amelyek a felvilágosodás által a Biblia Istenével kapcsolatban belénk sulykolt kérdéseket, kétségeket és érveket szimbolizálják.

Ezek a falak akadályként szolgálhatnak az emberek és a kereszt között

Ezek a falak rendkívül megkeményedhetnek, ha nem szeretettel fordulunk az emberekhez, és nem vesszük komolyan a kérdéseiket. Például azokat, akik meg vannak győződve az evolúcióelméletről, túlságosan gyakran hárítják el azzal az érvvel, hogy: „Ha te a majmoktól származol, az a te dolgod – de én nem származom a majmoktól!” Az, hogy ez milyen hatással lehet egy mélyen gondolkodó emberre, aki valamilyen módon jártas a természettudományok területén, bizony nem igazán kedvez a hitről szóló további beszélgetésnek.

Fontos alapelvek

Három dolog, amit szem előtt kell tartanunk, mielőtt rátérnénk a kérdések megválaszolására.

A legnehezebb kérdésekre sem lehet teljes mértékben válaszolni. De ez nem kell, hogy aggasztasson minket, hiszen a mi feladatunk az, hogy a Szentlélek által adott bölcsességgel segítsünk az embereknek annyira lebontani a falakat, hogy képesek legyenek hitből tett lépéssel átlépni a fal maradék részén. Át a falon – a kereszt felé! Ez a lépés nem a mi felelősségünk, hanem teljes mértékben a Szentlélek munkájára bízható – illetve ez a döntés magának az embernek a feladata.

Minden beszélgetésre igaz: nem az a személy , aki más véleményen van, az ellenfél, hanem a küzdelem a szellemi síkon zajlik! Az imádságot semmiképpen sem szabad elhanyagolni, bármilyen jók is legyenek az érvek!

Mindenesetre szeretettel kell szembeállnunk az emberrel, és megkell próbálnunk elnyerni a barátságát: ez a barátságon alapuló evangelizáció! Jézus szeretetével barátokká nyerni az embereket, Jézus szeretetét példázni nekik, és közelebb hozni hozzájuk az evangéliumot – ez a barátságon alapuló evangelizáció. Egy ilyen kapcsolatban még egy élénk vita is megvan a helye, amelyben kicsit kihívjuk a másik embert! Érthető a félelem, hogy emiatt elveszítjük a barátainkat, de ezt feltétlenül a keresztnél kell letennünk!

Gondosság nélkül nincs jutalom!

Túl gyakran vitatkozunk „hallomásból” származó ismeretek alapján – más vallásokról, a tudományról, és bizonyos mértékben még a Jézusba és Isten Igéjébe vetett saját hitünkről is! Hiányzik belőlünk az alapvető tudás, az az alap, amely nélkül a világon egyetlen földrengés sem tudná lerombolni a hit házát.

A szükséges tudás és tapasztalat megszerzéséhez nincs más út, csak a „kemény munka”! A Biblia olvasása és tanulmányozása, a kérdések imádságban Isten elé tárása, könyvek olvasása, a kérdések megvitatása különböző és hasonló nézetű emberekkel stb. Már csak azért is megéri, mert így közelebb kerülünk ahhoz, hogy Isten szemével lássuk a világot, hiszen annyira függünk az Ő bölcsességétől. Továbbá például más vallások tanulmányozásával rájössz, hogy vannak közös pontjaitok. A hasonlóságokból kiindulva kezdeményezni egy beszélgetést sokkal eredményesebb, mivel a hasonlóságokon keresztül eljutsz a különbségekhez, majd azokat is meg tudod indokolni.

A kérdések három fő csoportja

Három fő kérdéscsoport létezik, amelyek az Istenbe vetett hit kapcsán felmerülnek az emberekben:

1. 1. Isten és az emberiség szenvedése
2. 2. A vallások és a Biblia hitelessége
3. 3. Teremtés vagy evolúció

1. Isten és az emberiség szenvedése
Provokatív kérdések és kijelentések

• Létezhet-e szerető Isten, ha létezik a gonosz és a szenvedés?
• Kínozna-e egy szerető Isten valaha is embereket a pokolban?
• Hol van Isten, amikor ártatlan gyermekek halnak meg (háború, betegség, éhínség)?
  Vagy Isten nem tökéletesen JÓ, vagy nem tökéletesen MINDENHATÓ – ha mindkettő lenne, nem lenne szenvedés a világon!

Ezek valószínűleg a leggyakrabban feltett kérdések, hiszen mindenki személyesen szembesül a szenvedéssel valamikor! Ráadásul a „szenvedés” a keresztény hit ellen felhozott leggyakoribb ellenérv is. Íme néhány megközelítés a kérdések megválaszolásához.

||

Az ember szabad akarata

„Szabadság nélkül nincs szeretet – a szabadság a szeretet ára! Mivel Isten a szeretetet akarja, ezért a szabadságot is akarja, még akkor is, ha a szabadságban rejlik annak a lehetősége, hogy visszaélnek vele, és így szenvedést okoznak egymásnak.” J.B. Brantschen (14)

Képzeljünk el egy tökéletesen igazságos világot, amelyben egyáltalán nincs szenvedés. Ebben a képzeletbeli világban az erkölcsnek is rögzített törvények szerint kellene működnie, akárcsak a természet törvényei. A helytelen viselkedés büntetése fizikai fájdalomként jelentkezne. Ha valaki a lángba nyúl, azonnal figyelmeztető fájdalommal „büntetik”. Egy méltányos és igazságos világ ugyanilyen biztosan és gyorsan büntetné a bűnt. Ez a világ igazságos és logikus lenne – mindenki tudná, mit vár el tőle Isten. Így tehát nem lenne valódi szabadság. Mindenki helyesen cselekedne, mert abból haszna származna. Bármely cselekedet, bármilyen jó is legyen, azonnal beszennyeződne önző indítékainkkal. Ráadásul az embereknek lehetetlen lenne szabadon szeretni Istent, és így engedelmeskedni Neki. Ez a nézet nagyon régi: Sátán azzal vádolta Istent, hogy Jób csak azért szerette Istent, mert Ő áldásokkal és gazdagsággal „megvesztegette” őt, ezzel azt állítva, hogy Isten önmagáért nem érdemes a szeretetre.

Az önkéntes szeretet annyira fontos Isten számára, hogy megengedi Jób elleni minden támadást, sőt, még azt is eltűri, hogy világunk olyan legyen, amilyennek ma látjuk. E szeretet illusztrálására a Biblia a vőlegény és a menyasszony képét használja, akik szabadon szeretik egymást. A képzeletbeli világban azonban Jézus lenne a vőlegény, az egyház pedig a szerető: a szeretőt elkényeztetik, megvesztegetik és fogságba ejtik a szeretője által!

Philip Yancey a következő képet használja annak illusztrálására, hogy Isten mit akar számunkra:

„Egy apa, aki meg akarja óvni szeretett kislányát minden fájdalomtól, megakadályozhatja, hogy megtanuljon járni. Hiszen el is eshet! Ezért állandóan a karjában hordozza. Idővel ez az elkényeztetett gyermek teljesen élettelen lénnyé válna, képtelen lenne járni, és teljes mértékben az apjától függne.”

Isten az embert a saját képmására teremtette. Az önkéntes szeretet kedvéért szabad akaratot adott az embernek, tudva, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy az emberek elfordulnak Istentől. Ha feltételezzük, hogy Isten mindenható, azaz ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, akkor Isten már a teremtés pillanatában tudta, hogyan fog alakulni az egész „TÖRTÉNET”. Isten az angyalokat is szabad akarattal teremtette, különben Lucifer (egy kerub) nem lázadhatott volna fel Isten ellen azzal, hogy magát Isten fölé akarta helyezni. Isten a jó és a rossz közötti Tudás Fáját is elhelyezte az Édenkertben, tudva, hogy az ember szabad akaratának köszönhetően fennáll annak a lehetősége, hogy a tiltott fáról esznek.

Most már az is világos, hogy az emberek nem kaphatják meg Istentől azt, amit „ideális” világnak tekintenek, miközben ugyanakkor semmit sem akarnak Istentől, nemhogy személyes (szerelmi) kapcsolatot!

||

Az ember bukása

Azáltal, hogy megették a jó és rossz tudásának tiltott fájáról származó gyümölcsöt, Ádám és Éva bűnössé váltak, és el kellett hagyniuk a paradicsomot, mivel Isten teljesen bűntelen! Az ember és az egész teremtés (1Móz 3, 14–18) megbüntetést kapott, és azóta várja a megváltást (Róm 8, 19–23), amely Jézusban teljesedett be. Az ember tehát visszaélt szabadságával, és ezt leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az ember a bűn révén hozta a világra az összes szenvedést (görögül: harmatia = „a célt elvéteni”, vagyis „Istenből való elszakadás”). Hogy bűnös világban élünk, azt Ízajás írja le a 64. fejezet 5. versében: „Mindannyian bűnnel vagyunk befeketedve; még a legjobb cselekedeteink is olyan mocskosak, mint egy piszkos ruha.” Vannak, akik az ősi nézetet vallják, miszerint aki jót cselekszik, az jót is kap, aki pedig rosszat cselekszik, az büntetést is kap. Hogy ez nem így van, azt a Jób 42:6 írja le, amikor Isten megfeddte Elihut. Valószínűleg vannak olyan esetek a Bibliában, amikor Isten ítélete egyének bűne miatt következett be, de nem minden szenvedés lehet a személyes bűn közvetlen következménye. Péter különbséget tesz a személyes bűn következményeként jelentkező szenvedés (1 Péter 2:20a), a bűnünkkel semmi köze nem lévő szenvedés (1 Péter 2:19), valamint annak a lehetőségének között, hogy jót cselekedjünk és (ezért) szenvedjünk (1 Péter 2:20,b).

A szenvedés globális, közösségi és személyes szinten is jelen van. E szenvedések többsége visszavezethető a bűnre, illetve az emberek bűnös vagy helytelen cselekedeteire. A Bibliában számos példa található erre: az amalekiták, Sodoma és Gomorra, valamint Izráel népe közvetlenül azelőtt, hogy az asszírok elhurcolták őket. Ezek olyan emberek voltak, akik kegyetlen dolgokat tettek, például emberáldozatokat mutattak be, vad orgiákat rendeztek stb., ami Istennek nem tetszett. A háborúk és a katasztrófák nem csupán ártatlan emberek kiirtását jelentették – Isten a saját népét használta fel ítéletének végrehajtóiként!

De mi a helyzet a többi szenvedéssel, amely nem áll közvetlen kapcsolatban a bűnnel?

Így Isten a szabad akarat miatt nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a gonosz bekövetkezhessen. A gonosz akkor jön el – mondhatnánk –, amikor az emberek a gonosz cselekedet mellett döntenek – és ebből szenvedés következik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten teremtette a gonoszt!

A szenvedés témáját a Biblia nem tárgyalja szisztematikusan, filozófiai szempontból. A Biblia egy gyakorlatias könyv. Mégis találhatók benne néhány kijelentés:

Mózes első könyve 1–2: A szenvedés nem része Isten eredeti teremtési rendjének. Az ember Isten ellen való lázadása előtt nem volt szenvedés a világon.

Jelenések 21: Nem lesz többé szenvedés, amikor Isten új eget és új földet teremt. Tehát nem Isten akarata, hogy az emberek szenvedjenek, de Isten megengedi a szenvedést.

||

Isten mindenhatósága szemben az ember korlátaival

Ha áttekintjük a Biblia valós eseményeit, egyértelműen láthatjuk Isten keze nyomát. Kiváltságunk, hogy Isten Igéje olyan mély betekintést nyújt nekünk Isten cselekedeteibe! Felmerül a kérdés: milyen jogunk van arra, hogy a Teremtőt hibáztassuk valamiért, amit egyszerűen nem értünk!

Philip Yancey (2) részletesen elemzi a Jób könyvét, és arra a következtetésre jut, hogy a könyv valójában nem ad választ a „miért” kérdésre, hanem inkább a szenvedés feldolgozásáról szól. Ez egy könyv az Istenbe vetett hitről. Isten az első két fejezetben enged betekintést nyerni a kulisszák mögé, de Jób csak a legvégén tudta meg a „Lucifer és Isten közötti fogadás” létezését! A leglenyűgözőbb az, hogy bár a könyv 36 fejezeten át a szenvedésről szól, Isten nem válaszol a „szenvedés kérdésére”, hanem röviden így szól Jóbhoz: „Amíg TE nem érted egy kicsit jobban, hogyan működik a fizikai világegyetem, ne mondd meg nekem, hogyan kell kezelni az erkölcsi világegyetemet.” Isten a Jób 38–41-ben írja le nagyságát, mindenhatóságát és mindentudását, de a következő fejezetben egyetért Jóbbal abban, hogy barátai tévedtek a beszédükben!

Ami a tévedést illeti: az Ószövetségben is találunk rá példákat, például Salamon számos feleségét, a házasságtörést, bizonyos háborúkat, a jósok felkeresését stb. Az, hogy ezek a rossz dolgok szerepelnek a Bibliában, még nem jelenti azt, hogy Isten jóváhagyja őket!

||

A szenvedés jót tehet nekünk

Philip Yancey nagyon részletesen leírja, hogy a fájdalom, mint a szenvedés egyik oka, lényegében pozitív dolog. A leprások már nem érzik a fájdalmat, és öntudatlanul megcsonkítják magukat, például azzal, hogy túl közel nyúlnak a tűzhöz. Orvosi kezelés nélkül a végtagjaik nagyon gyorsan elrohadnak. A fájdalom tehát egy nagyon hasznos figyelmeztető rendszer. A fájdalom arra késztet minket, hogy azonnal visszahúzzuk a kezünket. Egyébként ugyanazok a sejtek továbbítják a fájdalmat, amelyek egy gyengéd, romantikus simogatást is továbbítanak. Lenyűgöző! A világ szenvedése (fájdalma) is figyelmeztető jelként értelmezhető, amely arra utal, hogy valami nincs rendben a világgal.

Amikor a szenvedés személyesen érint téged:

Amikor a szenvedés személyesen érint téged, biztosan felmerül a kérdés: „Miért én? Miért pont velem történt ez?” Gyakran csak súlyos szenvedés közepette kezdenek el az emberek gondolkodni Istenről, a halálról és az élet értelméről! A keresztények számára is az, ha súlyos bánat éri őket, azt jelenti, hogy meg kell vizsgálniuk a szívüket, hogy vajon van-e olyan terület az életükben, ahol bűnbánatot kellene gyakorolniuk. Ugyanakkor rendkívüli óvatosságra van szükség a szenvedés magyarázatakor, különösen más emberek esetében! A szenvedés így gyakran Isten hangszórójává válik, hogy az emberek végre elgondolkodjanak Istenről.

Philip Yancey (1) könyvének nagy részét annak a kérdésnek szenteli, hogy hogyan álljunk hozzá a szenvedő emberekhez, és hogyan kezeljük saját szenvedésünket. A szenvedéssel szembeni reakciónk rendkívül meghatározó lehet a jövőbeli életünk szempontjából – vagy megkeseredünk, vagy hitünk hatalmas mértékben megerősödik, vagy akár megszabadulunk a szenvedéstől!

||

A szenvedés elleni küzdelem

„Az egyik teknős így szól a másikhoz: »Néha megkérdezném, miért engedi Isten a szegénységet, az éhezést és az igazságtalanságot, amikor tehetne ellene valamit.«”

Erre a másik teknős így felel: „Attól tartok, Isten tőlem is ugyanezt a kérdést tenné fel.”

Érdekes módon az olyan vádak, mint például „Miért engedi Isten, hogy ennyi éhezés legyen a világon?”, gyakran olyan emberektől származnak, akik nem is élnek ilyen helyzetben! Pontosan ezek az emberek tudnának tenni valamit – sőt, általában többet is –, mint amennyit jelenleg tesznek!

Jézus átélte a világ szenvedéseit. Jézus ott van, mellettünk áll életünk legmélyebb mélységeiben. Összetörtek vagyunk? Ő értünk megsült, mint a kenyér. Megvetnek minket mások? Őt is megvetették. Jézus ismeri a fájdalmat, a szenvedést, a gyászt és a halált. Jézus még a halál jelentését is megváltoztatta! A világ minden könnye az Ő könnye is. Jézus minden csodájával harcolt a szenvedés ellen. Ez a Jézus hívott minket, keresztényeket, hogy az Ő példája szerint cselekedjünk. A Biblia egészében észrevehetünk valamit: Isten embereket használ az Ő országának felépítésére. Valószínűleg angyalokkal is elvégeztethette volna mindezt. Isten terve azonban az, hogy az emberek a Szentlélek segítségével és erejével szóval és tettel vigyék el az Ő szeretetét a világba! Ez természetesen csak akkor lehetséges az ember számára, ha Isten szeretetével és kegyelmével megteszi az első lépést az ember felé.

Nem titok, hogy a világ elegendő élelmet termel ahhoz, hogy a világ minden lakóját ellássa. A probléma az emberben rejlik!

Alkalmazás

Most próbáljátok meg a fent említett érvekkel válaszolni egymás provokatív kérdéseire (csapatban, barátok között, a családban). Ehhez használjátok a Bibliát minél gyakrabban!

||

A vallások és a Biblia hitelessége

Provokatív kérdések és kijelentések

• Végül is, nem vezet-e minden vallás ugyanahhoz az Istenhez?
• Tiszta arrogancia azt állítani, hogy Jézus az egyetlen út!
• A Bibliát először szájhagyomány útján adták át, később írásba foglalták, és végül – de nem utolsósorban – javításokat is végeztek a másolatokon – bizonyára mindenféle dolgot megváltoztattak!
• Nem hagyhatnák egymást békén a vallási vezetők? Hiszen tanulhatnának egymástól, ahelyett, hogy egymással harcolnának!
• Hogyan egyeztethető össze a keresztes hadjárat a keresztény szeretettel (az egyháztörténelem tele van erőszakkal és elnyomással)?

||

A Biblia Isten szava?

Josh McDowell „The Facts of Faith” (A hit tényei) című könyvében (5) részletesen megtalálható a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan jött létre a Biblia – kötelező olvasmány mindenkinek, aki érveket keres ebben a témában!

Ábrahám idején a Bibliát nem csupán szájhagyomány útján adták át, hanem már létezett az ékírás is.

Bebizonyosodott, hogy Mózes idejére már lehetett írni háromszögletű írásjelekkel és papiruszra. Később pergamentet használtak.

Mivel ezek a hordozók nem tudták túlélni a 3000 éves időtartamot anélkül, hogy teljesen megsárgultak volna, minden korszakban létezett valamilyen szakma, amely a szövegek másolásáért felelt.

• Körülbelül i. e. 200-ban állították össze az Ószövetséget, vagyis az írnokok egy gyűjteménybe foglalták a számos írást. Az Újszövetség esetében is döntés született arról, hogy mi tartozzon bele. Ezúttal a korabeli egyházatyák (Kr. u. 200–400) hozták meg ezt a döntést. Erre azért volt szükség, hogy semmit se lehessen hozzáadni Isten Igéjéhez, és semmit se lehessen belőle elvenni.
• A legrégebbi, szinte teljes Biblia a londoni British Library-ben található. A „Codex Alexandrinus”, amelyet i. sz. 400 körül írtak – vagyis még Mohamed születése előtt!
• A legértékesebb lelet a Holt-tengeri tekercsek, amelyeket i. e. 200 és i. sz. 100 között másoltak le. Számos bibliai kívüli könyvet is felfedeztek, amelyek betekintést nyújtanak a vallási kölcsönhatásokba. Ezek a tekercsek megegyeznek az i. sz. 900-ból származó első teljes Ószövetséggel.

Számos történelmi bizonyíték támasztja alá a Biblia megbízhatóságát – hogy csak néhányat említsünk:

• A királyok és a bibliai városok egymást követő sorrendje (amelyet a régészeti leletekkel való egybeesés meggyőzően alátámaszt)
• Jerikó (az összes fal kifelé dőlt össze, amit az ásatások is megerősítettek – általában a falak befelé dőlnek össze!)
• Az özönvíz
• Ábrahám törzsi leszármazása
• Jákób családjának Egyiptomba érkezése és József sírja
• Az asszír invázió és a babiloni fogság

Ha jól ismerjük a Biblia eredetét (amelyet 40 szerző írt 1500 év alatt), akkor az az érv, miszerint az Ószövetség próféciái az Újszövetségben teljesednek be, nagyon meggyőző! A Holt-tengeri tekercsek segítségével bizonyíthatjuk, hogy a próféciákat később semmiképpen sem lehetett módosítani.

Az Újszövetség esetében is rengeteg bibliai forráson kívüli bizonyíték található az események hitelességére (Lee Strobel / Josh McDowell). Különösen Jézus esetében számos, a Biblián kívüli forrás is beszámolt róla. Például Tacitus, egy 1. századi római, akit az ókori világ egyik legpontosabb történészének tartanak, a zsidó Josephus (90-ben) vagy egy másik római, Thallus (52-ben).

Mindezeket az érveket figyelembe véve az ember vagy elhiszi, hogy a Biblia igaz, vagy nem. Ha valaki hiszi, hogy a Biblia Isten szava, és meg van győződve a hagyomány hitelességéről, akkor nincs helye más vallásnak, mert Jézus abszolút igényt támaszt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6)!

||

Főbb különbségek más vallásokhoz képest

A Biblia hitének és más vallások hitének közötti fő különbség az, hogy mi Jézus halálán keresztül nyerjük el az üdvösséget, és nem tudjuk magunkat jó cselekedetekkel megváltani. Drágán vásároltak meg minket (1Kor 6,20).

Jézus – ellentétben a „vallásalapítókkal” – az egyetlen, aki azt állítja magáról, hogy Isten. A többiek mind csak tanítók vagy próféták voltak, akiknek – mellesleg – a sírja sem üres!

||

Mit tanít

tanít?

Az összes vallás, szekta és szakadár csoport közül az iszlámot kell összehasonlítás céljából felhozni, mert az iszlámban számos érveléssel szembesülünk.

Mohamed 570-ben született, és 25 éves korában feleségül vett egy gazdag özvegyet. Mohamednek így már nem kellett dolgoznia, és több ideje maradt a meditációra. Mekkában a többistenhit (a sok istenben való hit) volt uralkodó, de Mohamed – valószínűleg az ott élő zsidók és keresztények hatására – eljutott arra a meggyőződésre, hogy csak egy Isten létezik. Saját elmondása szerint 40 éves korában kapta az első kinyilatkoztatást Gábriel angyaltól, és meggyőződött arról, hogy próféta.

A muszlimok úgy vélik, hogy Mohamed az utolsó, és ezért a legfontosabb próféta – a Biblia összes többi prófétáját (Ádámot, Ábrahámot, Dávidot és még Jézust is, bár őt csak prófétának tekintik) elismerik. Ha bármilyen ellentmondás merül fel, akkor Mohamed szava az irányadó.

Az iszlámban szintén vannak különböző irányzatok, ám minden muszlimnak közös a következő:

• Hisznek egy Istenben (Allahban)
• Hisznek az angyalokban (Gábrielben, aki átadta a Koránt, és a két angyalban, akik minden embert kísérnek: az egyik a jó, a másik a rossz cselekedeteket jegyzi fel)
• Hisznek a szent könyvekben: az egyik Mózesé (Mózes öt könyve – „Tóra”), az egyik Dávidé (Zsoltárok – „Zabur”), az egyik Jézus evangéliumai – „Injil”), az utolsó pedig Mohamedé – a Korán.
• Mint már említettük, hisznek a prófétákban, az Ítélet Napjában és az előre elrendelésben. A muszlimoknak nincs bizonyosságuk arról, hogy üdvözülnek-e vagy sem!

<||

A muszlimok tévhitjei a Bibliával kapcsolatban

• A legtöbbjük úgy véli, hogy a keresztények három istenben hisznek: Istenben, Máriában és Jézusban
• Az „Isten Fia” kifejezést úgy értelmezik, hogy Isten feleségül vette Máriát, és tőle született egy fia
• A muszlimok számára Jézus keresztre feszítése méltatlan véget jelent egy isten számára! A muszlimok számára Jézus keresztre feszítése nem szükséges a bűnök bocsánatához.
• A kereszténység nyugati vallás. (Ez nyilvánvalóan nem így van, hiszen hitünk gyökerei Izrael nemzetében vannak!)
• A Biblia nem megbízható – az évek során eltérítették az eredetitől.

De maga a Korán is arra buzdít (az 5., 43–52. és 70–72. szúrákban), hogy higgyünk a szentírásokban (a Bibliában).

||

Barnabás evangéliuma

A muszlimok azt állítják, hogy a Barnabás-evangélium az egyetlen igaz evangélium. Ebben azt állítják, hogy Jézus nem Isten Fia, nem Jézus, hanem Júdás Iskariót halt meg a kereszten, és hogy Jézus megjövendölte Mohamed eljövetelét.

A muszlimok azt állítják, hogy a Barnabás-evangélium az egyetlen igaz evangélium

A Barnabás-evangélium egyetlen ismert kézirata Velencében található. E kézirat bevezetőjében olyan bizonyítékok szerepelnek, amelyek azt mutatják, hogy ez a kézirat hamisítvány. A muszlimok azonban kihagyták a bevezetőt, és így tették közzé ezt a kéziratot! Ráadásul Barnabás nem is tartozott a tizenkét tanítvány közé. Ehhez hozzátartozik az a tény is, hogy az 5. század előtti ókori írások egyike sem említi egyetlen egyszer sem a Barnabás-evangéliumot.

||

Mohamedről már a Bibliában is megjövendölték

A muszlimok azt állítják, hogy a Biblia a Mózes 5. könyve 18:15,18-ban megjövendöli Mohamed prófétát. Jézusban azonban beteljesedik a prófécia, amikor a János 5:46-ban azt mondja: „Ha hisztek Mózesnek, higgyetek nekem is, mert ő írt rólam.” Ilyen utalás sehol sem található a Koránban!

Sok más érvet is fel lehetne hozni, amelyeket a muszlimok a Biblia ellen hoznak fel. De arra biztatnálak benneteket, hogy alaposan tanulmányozzátok a Bibliát, és ha muszlimokkal kerültök kapcsolatba, olvassátok el a végén felsorolt könyvek egyikét.

||

Hogyan beszéljek egy muszlimnak Istenről?

A legfontosabb – ahogy a bevezetőben is említettem – nem az, hogy elsősorban vitatkozzunk, hanem hogy először szeretettel hallgassunk, és pontosan megtudjuk, miben hisz a muszlim. Nem minden muszlim hisz pontosan ugyanabban!

Kezdd a közös pontokkal, például Ábrahámmal, majd mutasd meg az üdvösség útját Dávidon keresztül Jézusig. Beszélj arról is, hogy te személyesen hogyan imádkozol Istenhez – az Istennel való kapcsolatról, arról, hogyan alkalmazod Isten bölcsességét a mindennapi életben, és arról, hogy Jézus hogyan változtatta meg személyesen az életedet!

||

Teremtés vagy evolúció?

• Provokatív kérdések és állítások:
• Szükségünk van-e Istenre, ha az evolúció segítségével meg tudjuk magyarázni a természet és az élet törvényeit?
• Csak idő kérdése, hogy a tudomány feltárja a természet minden „csodáját”! A tudomány jelenlegi állása szerint nem kissé naiv dolog hinni Ádámban és Évában?
• Az Istenbe vetett hit a gyengék sajátja, akiknek mindenre, amit nem értenek, valami ideiglenes magyarázatra van szükségük!
• Az élőlények eredete és evolúciója már bizonyítva van!

A legnagyobb hiba az, ha tudatlanságunkból fakadóan könnyedén vesszük az evolúciópártiak érveit. Az evolúció és a kreacionizmus (= teremtéselmélet) gyakran ugyanazokat a tényeket vizsgálja, csupán különböző „szemüvegen” keresztül. Különböző feltételezések születnek, és így különböző hipotézisek alakulnak ki.

Eredet – A Nagy Bumm-modell, amelyben számos hiányosság található

Ha volt nagy bumm, akkor honnan származott a nagy bummhoz szükséges anyag, és honnan származott az ősleves?

Isten a SEMMIBŐL teremtette a világot az Ő SZAVÁVAL: Isten és a Biblia nem csupán egy ideiglenes megoldás számunkra, mert nem találunk tudományos érveket az eredetre vonatkozóan. Mi (teremtéshívők) a Bibliából indulunk ki, mint alapunkból, és tudományos érveket próbálunk találni Isten szavának hitelességére – nem pedig fordítva!

||

Időzítés

A szokásos módszerek, mint például a C14-módszer, rendkívül pontatlanok az 1000 évet meghaladó időszámításoknál, pontosan azért, mert ez a módszer abból indul ki, hogy a múltban ugyanannyi radioaktív C14 volt a légkörben, ami valójában nem feltétlenül volt így. Az evolúcióhívők (makacsul) ragaszkodnak a kőzetrétegek millióéves felosztásához, és mindent, ami nem illeszkedik ebbe a rendszerbe, elvetnek.

Megmérték a hegycsúcsok erózióját, amely évi 0,2 mm. Ha ezek a hegyek 5 millió évesek lennének, már réges-rég elpusztultak volna! Az Alpok más részein a hegyek még mindig emelkednek, évi körülbelül 1 mm-rel. Képzeljük el, milyen magasak lennének az Alpok, ha 10 millió évesek lennének: nevezetesen 10 000 m!

Ha az első emberek 40 000 évvel ezelőtt éltek volna, ma 430 milliárd embernek kellene lennie a világon. Nos – feltételezhetnénk, hogy az emberiséget gyakran szinte teljesen kiirtották. Akkor azonban rengeteg csontot kellene találnunk, ami nem így van.

A kronológia ellen felhozott, kissé eltérő érv a kambriumi ugrás:

A prekambriumban (570 millió évvel ezelőtt) csak egysejtű organizmusok léteztek. A kambriumban (570 millió évvel ezelőtt) találták meg az első kövületeket, mintha hirtelen a semmiből bukkantak volna fel. Ez a hiányosság az egysejtű organizmusoktól az emberig vezető fejlődésben, az úgynevezett hiányzó láncszemek, egy újabb érv az evolúcióelmélet ellen. Ezek a hiányzó láncszemek (pl. a pteroszauruszoktól a madarakig) számos kérdést vetnek fel. Már csak a vízi állatokból szárazföldi állatokká való átmenet is hatalmas számú alkalmazkodást igényelne, például a nagyobb saját súly leküzdését, egy új légzési módszer kitalálását és a párolgás problémájának megoldását.

||

A rajongói közösség mint az evolúciós elmélet fő érve

Fontos tudni, hogy az evolúciós elmélet a véletlent tekinti hajtóerőnek, a szelekciós nyomást (a legalkalmasabb túlél) pedig irányadó erőnek. Egyszerűen fogalmazva: az evolúció hosszú idő alatt lehetséges, mivel bizonyos valószínűségi feltételezések mellett kimutatható, hogy a véletlen egy irányadó erővel együtt változást tesz lehetővé.

A valószínűségszámítás kapcsán meg kell jegyezni, hogy mindig feltételezésekre támaszkodunk; attól függően, hogy milyen feltételezéseket teszünk, az evolúció több millió év alatt lehetségessé válik vagy éppen lehetetlenné. De mivel nem akarom a matematikával untatni önöket, hadd illusztráljam ezt egy példával:

Az emberi „utasítások” (DNS) rendszere a sejtben hasonló a morze-kódhoz. Pontok és vonalak helyett kódunkban a négy bázis (itt betűkkel rövidítve) A, T, G és C szerepel. Ezek egymás után sorakoznak, és ezekből „szavakat és mondatokat” (géneket) lehet írni, például: „Ennek a személynek barna szeme van”. Mennyire valószínű, hogy értelmetlen morze-pontokat és vonalakat írok le, és a morze-kód megfejtésével értelmes könyv jön létre a szavakból és mondatokból? Minden apró sejtben található DNS, ha kiterítenénk, átlagosan 6 cm hosszú. Egy méter átmérőjű DNS-modellnek 1350 millió kilométer magasra kellene emelkednie – ez körülbelül 2000-szer oda-vissza a Holdig! Ez a „csoda” – állítja az evolúcióelmélet – egy ősrobbanás után, több millió év alatt jött létre – mintha az ősrobbanás önmagában nem lenne elég „csoda”!

Darwin felállította azt az elméletet – amely teljesen helytálló –, hogy a „legalkalmasabbak” maradnak fenn. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy azok az állatfajok, amelyek előnyt élveznek másokkal szemben, nagyobb eséllyel maradnak fenn. Így a legalkalmasabb állatok kerülnek kiválasztásra, és velük együtt azok a gének is, amelyek az állatot vagy a növényt alkalmasabbá teszik! De ha ezzel az elmélettel akarjuk megmagyarázni a fajok kialakulását – például a vízi állatokból a szárazföldi állatokká való átalakulást, vagy akár egy olyan összetett szerv kialakulását, mint például a szem –, az rendkívül nehézkessé válik. Az evolúcióelmélet azonban megpróbálja a változásokat lépésről lépésre, a DNS-ben bekövetkező sok apró változás (mutáció) révén megvalósítani. A probléma azonban az, hogy egy olyan változásnak, amely egy köztes formához vezet, szintén „alkalmabbnak” kell lennie (egy hal, amelynek kopoltyúi tüdővé kezdenek alakulni, vagy uszonyai karomszerű struktúrákat öltenek, valójában nem igazán alkalmasabb). Ez viszont azt feltételezi, hogy bizonyos változásoknak – amelyeknek mindegyikének javulást kell eredményeznie – egyszerre kell bekövetkezniük. Azonban itt is az esélyek ellen szólnak. Így még a „legkisebb evolúciós lépések” is gyakran túl nagyok ahhoz, hogy megvalósulhassanak.

||

Makro- és mikroevolúció

Mikroevolúció = Az állatok és növények alkalmazkodtak a környezethez, és ennek következtében megváltoztak, de csak egy fajon belül

Makroevolúció = Az állatok és növények feltehetően több millió év alatt, a verseny nyomása hatására változtak meg, és így új állat- és növényfajok jöttek létre

Mivel a mikroevolúciót megfigyelték a természetben, és nem is áll ellentétben a Bibliával, a mikroevolúciót tényként elfogadhatjuk. A makroevolúciót azonban soha nem bizonyították! Miért olyan ritkák akkor az új fajok közötti átmeneti formák, ha azoknak nagy versenyelőnyük lenne? Emiatt, valamint azért, mert a Biblia szerint a teremtés során minden faj a saját fajtája szerint jött létre (1Mózes 1:24), a makroevolúció teremtéshívőként nem tartható fenn.

Amit Darwin megfigyelt, az csupán mikroevolúció. Darwin ezután a mikroevolúcióból következtetett a makroevolúcióra, amely – ahogy ő mondja – egyszerűen csak sokkal több időt vesz igénybe.

Fontos megjegyezni, hogy molekuláris szinten egyáltalán nem könnyű megkülönböztetni a kettőt. Egyáltalán nem „butaság” hinni az evolúciós elméletben, mert molekuláris szinten olyan összetett jelenségek játszódnak le, amelyek attól függően, hogy milyen szemüveget viselünk, egészen másképp értelmezhetők:

A baktériumok esetében azt tapasztaljuk, hogy különböző folyamatok során új kombinációkat hoznak létre bizonyos stresszhatások (pl. antibiotikumok) elhárítására! A DNS tehát sokkal rugalmasabb, mint azt gyakran elképzeljük.

Csak nemrég derült ki, hogy létezik egy „mestergén”, amely más géneket irányít. Ha ez a gén mutálódik, sok mutáció történik egyszerre. Ha a gént utólag helyreállítják, a többi mutáció megmarad. Az evolúcióhívők számára ez az evolúció kiszámíthatatlanságának jele. Természetesen az esetek legalább 99,999%-ában csak negatív mutációk fordulnak elő. A tudósok azonban a véletlenre, a valószínűségre és a hosszú időre hivatkoznak, ami lehetővé teszi a pozitív mutációk kialakulását is.

Ezekből a rövid példákból láthatjuk, hogy az organizmusok molekuláris szinten is rendkívül alkalmazkodóképesek. Most pedig szem előtt kell tartanunk, hogy az Istenben való hitnek drasztikus következményei vannak. Ez például azt jelentené, hogy a Biblia igaz, és hogy mindent el kell hinni, ami benne áll! Ha pedig valakinek téves elképzelése van Istenről, akkor bizonyos értelemben érthető az a tévhit, hogy a kiút a tudomány felemésztésében rejlik!

A tudomány és a Biblia

A Biblia célja inkább annak magyarázata, hogy miért élünk, mintsem életünk tudományos magyarázata!

||

Az élőlények összetettsége

A gének a fehérjék tervrajzai. A fehérjék pedig a hormonokkal együtt aktiválják a géneket. A hormonok befolyásolják a fehérjék termelődését. A hormonokat enzimek állítják elő, amelyek fehérjékből épülnek fel. Most mondd meg nekem, hol kezdődik az élet! Röviden: szervezetünk rendkívül összetett, és még messze nem értjük teljesen – vajon egyszerűen csak úgy jött létre? A Biblia azt mondja (Róm 1,18–25), hogy csak a természetre és magunkra kell tekintenünk, és akkor rájönnénk, hogy van Teremtő!

Teremtés

Minden állat a saját fajtája szerint lett teremtve (1Móz 1:24)! Ez nem zárja ki a környezethez való alkalmazkodást (mikroevolúció), amint az már említésre került. Egyébként a sárkányokról és a dinoszauruszokról is említést tesz a Biblia (Jób 40:15–24 / Jób 40:25–41:26 / Zsoltárok 74:13 / Ézsaiás 14:29).

A teremtéselmélet szemszögéből nézve a mai tudományos tények

A kontinensvándorlásra utalások már kezdetleges formában megtalálhatók a Bibliában. (Használjunk az eredeti szöveghez hű fordításokat: Mózes 1. könyve 10:25 vagy 1 Krónikák 1:19). Az özönvíz után körülbelül 100 évvel (a számításhoz lásd a Teremtés könyve 11. fejezetét, 10–16. verseket, Sémről) Ébernek két fia született: Peleg és a másik. Az egyiket Pelegnek nevezték el, mert az ő idejében a föld megosztódott. Ez nem utal a Bábel tornyára, amely szintén nem sokkal az özönvíz után történt.

Az emberek, különböző nyelveikkel, szétszóródtak az egész földön (mivel az akkor még egybefüggő volt), és a kontinensvándorlás elválasztotta egymástól a népeket. A tudósok a földkéreg-lemezek jelenlegi sebességét használják annak kiszámításához, hogy mennyi időbe telne, amíg a lemezek ennyire eltávolodnának egymástól. Ez azonban azon a feltételezésen alapul, hogy a földkéreg-lemezek mindig ugyanolyan sebességgel mozogtak, ami nem feltétlenül igaz!

Az özönvíz: A kövesedés csak akkor következhet be, ha egy állatot vagy növényt hirtelen homok vagy más talaj borít be, és több oxigén nem jut hozzá. Ez történik például egy olyan katasztrófa esetén, mint az özönvíz. A tudósok és a kreacionizmus hívei rengeteg bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a ma feltárt fosszíliák többsége egy hatalmas katasztrófa során keletkezett: az özönvíz során! Két példa:

Találtak egy fát, amely több rétegen át fosszilizálódott (a tudomány szerint mindegyik réteg több százezer éves – 1000 év elteltével minden fa már teljesen lebomlik!) Ezért ezek a földrétegek rövid idő alatt halmozódhattak fel.

Továbbá számos jel utal arra, hogy a múltban más volt az éghajlat, pl. trópusi területekről származó kőzeteket találnak az Alpokban! Ez annak a hatalmas vízpárnával magyarázható, amely a teremtéskor a Földet körülvette
(1Mózes 1:6). Egy ilyen vízburok teljesen megváltoztatta volna az éghajlatot, és többek között jelentősen csökkentette volna az UV-sugárzást. A Bibliában az emberek Noé idejéig sokkal idősebbek voltak – utána viszont az emberek élettartama drasztikusan csökkent! A vízburkolat egy része valószínűleg az özönvíz idején esett le a Földre (Mózes 1. könyve 7:11), a másik része pedig ma is a légkörben van. Mivel a Földet teljesen víz borította, az özönvíz után Isten cselekedete révén a földlemezek elmozdultak, így a szárazföldek megemelkedtek. A víz egy része valószínűleg beszivárgott, a többi pedig még mindig az óceánokban van. Mivel az özönvíz után más éghajlat uralkodott, ez is oka lehetett a dinoszauruszok kihalásának, amelyek Noé bárkáján voltak.

Ezek is csupán „feltételezések”, de összhangban állnak a tudományos felfedezésekkel és a Bibliával!

Irodalom

(1) Philip Yancey: Hol van Isten a szenvedésemben (az 1. témához)

(2) Philip Yancey: A Biblia, amelyet Jézus olvasott (az 1. témához)

(14) J.B. Brantschen: Miért kényszerít minket szenvedésre a jó Isten? (1. témakör)

Forrásmegjelölés:

Szerző: Philippe Diener

Tartalom, borítókép, szerzői jog: www.besj.ch