Elvétett lövés: íj és nyíl

A bevezető

De természetesen sokkal lenyűgözőbb, ha a gyerekek önállóan fedezik fel az íjak, nyilak és célpontok témáját.

Ahhoz, hogy a mi vidékünkön hatékonyan tudjuk használni az íjat és a nyílvesszőt, szükségünk van egy célra. Ha csak néhány kört rajzolunk egy kartonlapra, az egy kicsit túl egyszerű – próbáljuk inkább egy igazi szalmacél használatát.

Anyagok

• A célpont sugárától függően egy kis szalmabála körülbelül egynegyede vagy fele
• Kb. 100 m zsineg
• 1–2 festék ecsettel
• Az állványhoz:
• 3 tetőlé, egyenként 2 m hosszú
• 1 db 20 cm hosszú tetőgerenda
• 3 x 1,5 m erős zsinór
• 3 szög, kalapács
• 2 db 4 mm x 6 cm-es csavar, anyákkal és alátétekkel együtt, valamint a megfelelő csavarkulcs

Szükséges idő

• kb. 1,5 óra

Hasznos, ha van egy segítője a munkához – különösen a szalmakorong megmunkálásakor.

Eljárás

A szalmakorong elkészítéséhez a legjobb, ha sík felületen (asztalon) dolgozol. Egy marék szalmából formázz egy körülbelül 10 cm vastag „kolbászt”, amelyet folyamatosan rögzíts a már zsineggel megkötött korong köré. Ügyelj rá, hogy szorosan tömörítsd! Ez azt jelenti, hogy a szalmakolbászt erősen össze kell nyomni.

Ha elkészült, a korong átmérője körülbelül 1 méter, vastagsága pedig körülbelül 10 centiméter legyen.

Az állvány:

Ahogy a vázlaton látható, a három hosszú tetőléceket a tetejüknél összekötjük. A szárnyanyákkal az állvány könnyen összecsukható. A lábakhoz rögzített zsinór megakadályozza, hogy a lábak túl szélesre nyíljanak. Összeszereléskor ügyeljünk arra, hogy a cél a tetején kissé hátrafelé legyen döntve. A felfüggesztéshez egy rövid zsinórszálat használunk.

Két-két lábat két M4-es csavar köt össze, így a célterület helytakarékosan tárolható.

Az izgalmas történet

Anyagok

• 1 kőris lécek, 1,5 m (kb. 3 x 0,7 cm)
• 1 lé, 1,2 m (kb. 3 x 0,7 cm) 
• 1 lé, 0,9 m (kb. 3 x 0,7 cm) 
• kb. 10 m erős zsineg
• 2 m erős zsineg
• egy finomfogú fűrész vagy egy éles kés
• 1 szög vagy 1 csavar

Szükséges idő

• Körülbelül 1,5 óra

Elkészítés

Készítse el saját kezűleg az íjat úgy, hogy a léceket egymásra rakja. Ügyeljen arra, hogy a három léc közös középponttal rendelkezzen. Ha a léceket két – vagy még jobb, ha négy – ponton szorosan összeköti zsinórral, a fa később képes lesz elnyelni a feszültséget.

Végül véss bevágást mindkét végére. Az egyik végén rögzítsd szorosan a feszítőzsinórt. A másik végén rögzíts egy hurkot. Ezt a hurkot csomózd be a feszítőzsinórba úgy, hogy az íj már enyhe előfeszítéssel rendelkezzen, amikor a húrt ráhelyezed.

Nyílpárnáként használható, ha egy csavart becsavarunk vagy egy szöget beverünk kissé a közép felett – az íjat tartó kéznek pontosan a közepén kell elhelyeznie. Ezeknek körülbelül egy centiméterre kell kiállniuk oldalra.

A hegyes nyilak

Anyag

• ujjnyi vastagságú mogyorófa gallyak 
• egy éles zsebkés
• kenderzsineg
• Öntödei ón
• Tűzrakóhely és tűzálló kesztyű
• Egy fazék vagy (zománcozott) serpenyő
• Lúd- vagy csirke tollak (a lehető legegyenesebbek)
• Fadeszka vagy szappankődarab

Időtartam

• Nyílanként körülbelül 1 óra

Elkészítés

Először a nyílszárakra koncentrálunk:

Körülbelül egy méter hosszú, ujjvastagságú zöld mogyorófa gallyak képezik a nyílszár alapját. Vágjuk le a kívánt hosszúságúra, és rögzítsünk három tollat a vékony végéhez egy kis mennyiségű vékony zsinórral vagy cérnával. Ügyeljünk arra, hogy a tollak egyenletesen legyenek elosztva a nyílszár körül.

A hegyhez ón nyílhegyet használunk. Ezeket könnyű elkészíteni. Először faragjuk ki a leendő nyílhegy alakját egy lapos fadarabból vagy szappankőből. A kezdők egyszerűen kivághatnak egy magas, háromoldalú piramist a fából. A hegy rögzítéséhez egy kiterjesztést adunk a piramis aljához (lásd a vázlatot is). Ha kihívásra vágysz, próbáld ki két egymáshoz illeszkedő fadarabot, amivel bármilyen tetszőleges negatív öntőformát készíthetsz. (Ne felejtsd el az öntőcsőt!) A nyílhegy hossza körülbelül 6 centiméter, legvastagabb pontján pedig legfeljebb 1,5 cm az átmérője.

Minden nyílhegyhez körülbelül 20 g ónat melegíts fel egy serpenyőben. Amint az ón megolvadt, óvatosan öntsd az előkészített formába. Ha egy kis folyássegítőt (szaküzletekben kapható) adsz az ónhoz, a forma legfinomabb részletei is pontosan megjelennek. A tál alakú forma (egyszerű változat) használatakor ügyelj rá, hogy a felület a lehető leglaposabb legyen.

Miután a nyílhegy kihűlt, óvatosan vegye ki az öntőformából. Csiszolópapírral, reszelővel vagy akár egy durva kővel simítsa le a felületeket és élesítse meg az éleket.

Végül a hegyet a nyílra kell rögzíteni. Ehhez vágjon néhány centimétert a nyílszár vastagabb végébe (elülső részébe), hogy a hegy kiterjedésével egyenesen illeszkedjen a nyílszárba. Húzza meg erősen a kenderzsinórt, hogy a fa a nyílszár köré szoruljon, és rögzítse azt.

Alternatív megoldásként a nyílhegyeket megfelelő alakú kődarabokból (mészkő, gránit vagy kovakő) is elkészítheti.

Biztonsági figyelmeztetés

Magától értetődik, hogy soha ne irányítson íjat és nyílvesszőt emberekre vagy állatokra, nemhogy lőjön rájuk. Ennek ellenére a célpont helyét gondosan kell kiválasztani. Ne feledje: még az eltévedt nyilak vagy a csak súroló lövések is veszélyesek. Elengedhetetlen, hogy egyértelmű utasítások legyenek arra vonatkozóan, mikor lőhetők ki a nyilak, és mikor léphető be a célterületre. Különösen akkor, ha járókelők is jelen vannak (pl. egy falunapon), elengedhetetlen a felügyelő jelenléte.

• Szöveg és kép: Forum Kind , 3/06. szám, 21. és 22. oldal. Kézműves foglalkozások: Íj és nyíl, cél, Vertüüferli Sünde. © Copyright www.forum-kind.ch
• Szerző: LoriKeller